Ti hogyan magyarázzátok meg a kisgyereketeknek, miként viszonyuljanak a mozgáskorlátozott, vak, siker emberekhez?

Ovodásan ugy erzem még nem kell magyarázni.

Sovàrogva nézi a kerekesszéket es mutogatja hogy neki meg futobucaja van, a kerekesszékesek pedig jokat poénkodnak vele, hogy látod az enyém milyen vagány, de a bicaj se rossz, meg ilyenek.

A vakos dolgot egyszer eljátszottuk, bottal es a sapkat a szemere huztam hogy probaljon igy kozlekedni (hirtelen ötlet volt mert mindig elakart rohanni mellőlem es jött az ötlet hogyan lassitsam le)ketlem hogy figyelmetlen lenne velük.

Én olyan ovis csoportba jártam, ahol több sérült gyerek is volt (szellemi fogyatékos, gyengénlátó, mozgáskorlátozott). Szüleim szerint a legnagyobb természetességgel fordultam feléjük (pedig kifejezetten visszahúzódó gyerek voltam), fel sem merült bennem, hogy ők mások. Közülük kerültek ki amúgy a legjobb barátaim is.

Összegezve szerintem a természetesnek vétel a legjobb módszer, hogy bármilyen embert is lát, nem szabad megrökönyödni rajta, kinevetni stb, egyszerűen ugyanúgy kell tekinteni rá, mint bárki másra.

Én annyit mondok, hogy mindenki más és ne foglalkozzon vele.

Én égtem már be kopasz és kövér embernél, de hajléktalannál is, akit madárijesztőnek gondolt jó hangosan.

Érdekes sötét bőrű kisgyerekre egy meglepett pillantása sem volt.

A dédijének nincs lába, sosem kérdezett rá, hogy miért.

Egy nagyon sérült/ leépült tinitől( szíjazva vitték a buszon, hogy ne essen előre, az arckifejezésével is gond volt) viszont rettenetesen megijedt, ott a nincs semmi baj, ő ilyen, mindenki más szöveget nyomtam, de ott nem hatotta meg..

Bárcsak szegény làny ne értette volna a helyzetet..

A példamutatás az egyik fontos tényező. Tehát én mint felnőtt ahogyan viselkedem, az a hat a kisgyermekre, akire vigyázok.

Ezen felül ha kérdez, válaszolok természetes módon, az ő nyelvezetén. Ha olyat tesz, amiről nem gondolná, hogy kellemetlen lehet a fogyatékkal élőnek, akkor elmondom a kisgyermeknek, hogy ez nem esik jól neki, nem szereti, viszont azt kedveli, ha azt csinálod, hogy... És a helyzet adja, mit mondom el, ami szerintem alternatíva a hibás hozzáállás helyett.

A jó példa fontosabb a tiltásnál. Szimplán elmondom, hogy az neki nem esik jól, ha azt csinálod, amit éppen most (ha úgy ítélem meg a hozzáállását a kisgyermeknek), de hangsúlyozom inkább azt, hogy mit szoktam én tenni a vakkal, a bénával stb AHELYETT, ami nem odaillőt tett a kisgyermek.

Hozzátéve, hogy bízom benne, ő okos, és aranyos kisgyermek (már akire vigyázok, aki nem érti még a fogyatékosságot).

(Egyébként meg a kisgyermeknek minden egyformán érdekes, és önmagában vizsgálja a dolgokat, nem funkció szerint, mert még kevés funkciót ért, lásd pl kerekes szék. Helyzet adja és gyereke adja, hogyan reagál egy kerekes székre, ha addig nem sok olyat látott.

De pl sok óvodás imádja a kukás autót, ez is mutatja, h a funkció kevésbé érdeklő őket, inkább a konkrét érzékszervi ingerek, pl hatalmas, zajos, robog, narancssárga, stb.)

Pontosítok, mert félreérthető lehet az egyik iméánti mondatom, nevezetesen ez:

"Hozzátéve, hogy bízom benne, ő okos, és aranyos kisgyermek (már akire vigyázok, aki nem érti még a fogyatékosságot)."

Szóval, ezt nem a fogyatékkal élőkkel összehasonlítva értem, hanem aképpen, hogy a rám bízott kisgyermeket bátorítom, hogy ő megértő, jószívű.

(Tehát nem arra utalok, hogy a vak, a béna, az értelmi fogyatékkal élő személyek stb "hülyék volnának", ő viszont "ehhez képest volna" okos.)