Jogosan várnám, vagy nekem kell egyedül megoldani?
Van két kisgyerekem, 3 és 6 évesek, fiú-lány. Hétvégén délelőttönként vagy ha betegek egyedül vagyok velük itthon. Közös programot nagyon nehéz kitalálni, teljesen ellentétes személyiségek és érdeklődési körük is eltérő. Mindketten kizárólag velem szeretnének játszani, és természetesen úgy, hogy a másik ne legyen ott. EZ lehetetlen, de minden beszélgetés, játékjavaslat eredménytelen volt egyelőre. Úgy érzem, szétszakadok, mégis mindenki elégedetlen természetesen, én pedig egyre frusztráltabb vagyok.
JOgosan várnám el, hogy a délelőtt egy részében együtt játszanak valamit? Tanuljanak meg - segítséggel - egymáshoz igazodni, kompromisszumot kötni, stb.? Más anyukák képesek minden nap órákat külön-külön játszani a gyerekeikkel? Addig a másik tud játszani egyedül?
Kérlek, ne csak azt írjátok le, hogy ezt én rontottam el, inkább abban kérek segítséget, hogy most hogyan tovább, hogyan lehet a közös játékra megtanítani őket?
2-es, nagyon szépen köszönöm a szavaidat, érezni, hogy átérzed Te is, amiről írtam. Én is így gondolom, bár annyira vacak anyának tudom érezni magam attól, hogy mindig elégedetlenek velem a gyerekeim, hogy azért el-elbizonytalanodom.
Én megértem egyébként teljesen, hogy egy 6 éves nagyfiúnak nem pálya egy 3 éves kislánnyal játszani. De mégis nonszensz, hogy két gyerek ül egymás mellett a szőnyegen, látványosan unatkoznak és arra várnak, hogy az anyjuk foglalja le őket - de külön-külön. Természetesen a felajánlott tevékenységek nem jók, anyának segíteni nem játék, mesét ne olvassak, TV-t néznének szívesen, de azt meg én nem akarom, csak nagyon keveset, amikor már tényleg nincs jobb ötletem arr,a hogy mit csináljon az egyik, míg a másikkal foglalkozom.
válasza:
válasza:Ahol olyan testvéreket ismerek, akik nagyon nem jönnek ki, ott elejétől fogva nem volt semmi közös, a nagy nem kellett, hogy odaadjon semmit, külön szoba, külön játékok. Szóval a szülők mindig a saját életteret érezték jogosnak, hogy a nagy ne sérüljön, és hogy ne legyen féltékeny. Ahol viszont egy kupacban láttam a tesókat felnőni és a játékok nagy része is közös tulajdonnak számított, ott muszáj volt - esetleg némi közelharc után - megtanulniuk, hogy érdemes előbb adni, ha ők is kapni akarnak. De persze nem biztos, hogy le lehet ebből vonni bármit, nem teljes körű felmérés :), és lehet, hogy szimplán személyiségtől függ, na meg nem tudom, hogy nálatok, hogy van.
Szerintem nyugodtan mondhatod alkalmanként, hogy most nincs kedved játszani vagy te egy harmadik játékot találtál ki, és az csatlakozzon, aki akar - persze szereted őket és a kedvükben akarsz járni, de ez egy értékelendő plusz, ha sehogy sem tudsz megfelelni épp az úri igényeiknek, azért nem kell frusztráltnak lenned, nem egy szórakoztató center vagy :)
Nem is tudom.... én válaszkészen neveltem/nevelem mindkettőt, a nagyot is sokáig szoptattam, hordoztam, együtt aludtunk még jóval a tesó születése után is, saját szobát sokáig nem igényelt, öt éves kora után lett külön gyerekszoba emeletes ággyal kettejüknek. Tehát a nagy olyan értelmű elkényeztetése biztos nem igaz nálunk, szerintem. A játékok terén csak azóta vannak külön-külön játékaik, amióta teljesen elkülönült z érdeklődési körük, a fiú kifejezetten fiús játékok iránt érdeklődik, a kislány meg babakonyházik, babázik, illetve azt se tartottuk volna igazságosnak, hogy hirtelen minden játékot, amit annak idején ő kapott, meg kelljen osztania a kistestvérével, ezért amihez ragaszkodott, az lehetett csak az övé, más játékok, mint pl. az építőkocka vagy dupló pedig közösek, ahogy a könyvek is.
Én teljesen el tudom fogadni egyébként, amit írtatok, hogy egyrészt ebben az életkorban a 3 év rettentő nagy idő, különösen más nemű testvérek esetében, akiknek ráadásul még a személyisége is nagyon különbözik.
A szerepjátékokra megpróbálok jobban "ráfeküdni", ajánlani, szervezni, részt venni ezekben.
A közös sütés-főzés még úgy-ahogy beválik néha, de érdekes, hogy kifejezetten számontartják, hogy az nem játék volt, tehát én tök élvezem az együtt töltött időt, azt hiszem, hogy végre sikerült egy jó közös programot szervezni, ők meg ezt úgy élik meg, hogy anya nem játszott velük azon a délelőttön:)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!