Ti mennyi szabad teret, beleszólás engedtek 2-3 év körüli kisgyereknek?

Nem tudom, mit ír a cikk, de te nem nevelsz engedetlen gyereket.

Hisz amit meg kell csinálni, azt megköveteled.

Ez most komoly, hogy egy újságcikk miatt elbizonytalanodsz, amit ki tudja milyen gyerektelen, tapasztalatlan firkász dobott össze?? Az óvónők is megérnének egy misét...

Inkább ne használjatok szívószálat a környezetvédelem jegyében 😊

Szörpöt se sűrűn...

Ne keverjük a szezont a fazonnal.

Ha engedetlen a gyerek, az nemcsak a szülőt teszi próbára,hanem a gyereknek is rossz, veszélyes, tehát tényleg ne legyen engedetlen.

Enné viszont semmivel sem jobb egy bólogató jancsit nevelni, aki semmiben nemképes önállóan dönteni.

Az én elvem az, hogy vannak dolgok, amikben én döntök meg a férjem, és pont. Nincs beleszólása, mert én tudom jobban, és kész, ha tévedek, én vállalom a felelősséget is.

És életkorának megfelelően megkövetelem tőle azt is, hogy amiben tud, döntsön ő. Nem szimplán dönthet, hanem döntenie is kell adott esetben, és vállalnia, hogy hogyan döntött.

Példák, hogy érthetőbb legyen:

Azt én döntöm el, hogy kell reggelizni, mégpedig akkor, amikor. De választhat, hogy meleg szendvicset kér, vagy gabonapelyhet. És ami mellett döntött, azt fogja kapni és nem lehet visszakozni.

Azt is én döntöm el, hogy kell sapka kintre. De választhat, hogy a feketét vagy a pirosat veszi fel, amelyek egyforma vastagok.

Én ragaszkodom ahhoz, hogy lefekvés előtt mesét olvasunk, és nem mesét nézünk. De mindig ő választhatja ki, hogy melyik mesét kéri.

Naponta egyszer az egyik kisétkezés mindenképpen gyümölcs. De nyilván választhat, hogy a mandarinbók kér inkább, vagy az almából.

Lehetne még sorolni, de én úgy gondolom, aki ennyi döntési szabadságot sem enged a gyerekének, az egy ijesztően önállótlan, bár engedelmes gyereket nevel, akivel nyilván könnyebb bánni az óvónéniknek is, meg a szülőknek is, de ez nem lehet a cél.

A gyerekeim egyébként 3 és 6 évesek, pontosan tudják, mit akarnak, és szerintem ez jó. Az más kérdés, hogy van, amiben akkor sem engedek, ha a hisztit a huszadik szomszédban is hallják, és van olyan, amiben észérvekkel meg tudnak győzni, sőt, velem kompromisszumot is lehet kötni bizonyos kérdésekben. Másokban meg nem.

De pont attól szép és nehéz a gyereknevelés, hogy nem lehet receptre tanácsokat adni, hanem mindig az adott helyzetben kell mérlegelni.

Ezek szerint én is elrontom.

De, úgy gondolom,hogy ezekben a dolgokban simán dönthet.

Pl: miből ker inni (pohár,szivoszalas stb)

Mit szeretne vacsira enni,felsorolok mondjuk 2 dolgot és abból lehet választani.

De azért ne álljon már az egész napunk abból,hogy 'majd én megmondom mit akarsz'.

Persze, én mondom meg alapvetően.

Amit nem lehet,azt nem lehet.

Ezeket a cikkeket én már el sem olvasom,mert csak a pumpa felmegy bennem.

Én itt azt tartanám szem előtt, hogy a gyereknek az az ártalmas, ha olyanban kéred ki a véleményét, amiben nem képes dönteni, vagy ha azt tanulja meg, hogy folyton az ő kényét-kedvét keresed, és mindig az ő ötletei valósulnának meg. Kb. mint minden más emberi kapsolatban: kölcsönösség és arányosság kell hogy érvényesüljön. Ha teljesen mindegy, mit csinálunk, akkor előállok egy ötlettel, ha ténylegesen jobb ötlete van, bezsélhetünk róla, de alapvetően nem az ő feelőssége dönteni. És ha én kész vagyok a kompromisszumra, kkor neki is meg kell tanulnia engedni, mert bármilyen furán hangzik, erre már 3 éves kor körül bőven képesek, és ez az oviban is csak jól fog jönni.

Az viszont hasznára válik, ha azt érzi, hogy van NÉHÁNY dolog, amiben képes dönteni, és ezekben dönthet is.

a konkrét legutóbbi kérdésedre: az én gyerekeim egy idő után elkezdenek vadulni nagyon durván, ha nincsenek kint a friss levegőn. Ha ilyenkor úgy látom hogy ki kell mennünk, mert az mindannyiunknak jobb lenne, akkor kimegyünk, akr nagy sírás árán is (ami viszont tuti, hogy két perc múlva odakint már elmúlik). Ha mégsem múlik el, akkor bejöhetünk kicist később, de az eredeti probléma, a vadulás valószínűleg ettől is megoldódik, mert már kicist kizökkentettem őket.

Ilyen értelemben tehát kompromisszumkész vagyok, és tekintettel vagyok az igényeikre, de alapvetően azt teszem, amit helyesnek tartok.

Ha viszont tök jól elvagyunk bent, vagy a két testvér remekül eljátszik, akkor pont ellenkezőleg, a "kötelező" levegőztetést fogom elnapolni, mert csak ártanék azzal, ha kizökkenteném őket egy nagyon jó benti programból.

Kérdés, hogy a pékség fontos-e vagy csak nem ártana, ha mennénk. Ha fontos, akkor persze elmennénk, de lehet, hogy rosszabbul sülne el, mintha maradtunk volna. Ha nem fontos, akkor én maradnék.

#4 szerintem ez is túlzás.

Miért nem dönthettek közösen, hogy most éhes vagy kicsit később reggelizzetek. Vagy hogy ha neki melege van abban a sapkában, akkor vékonyabbat válasszon?

Ahogy leírtad, nekem az tűnt fel, hogy nem kommunikáltok. Az lesz amit én akarok, de úgy teszek, mintha dönthetnél.

"Azt én döntöm el, hogy kell reggelizni, mégpedig akkor, amikor. "

Ő miért nem dönthet, hogy éhes vagy sem? Csak azt döntheti el, hogy melyiket válassza abból, amit te akarsz.

Kár, hogy nem linkelted be a cikket, így nem nagyon tudom, mivel van vitád benne.

Pont az a jó, hogy amiben lehet, engeded dönteni. Fölösleges a "puskaporodat ellőni" olyan dolgokra, hogy csak azért is zöld szívószálat adsz neki, mikor ő pirosat akar.

Ha kevesebb dologban korlátozod, ill. akarsz mást, mint ő, sokkal könnyebben keresztülviszed az akaratodat.

Aki meg mindenben le akarja törni, csak azért, hogy megmutassa, ő az úr a háznál, az egy idegroncsot fog nevelni a gyerekéből.

Azért is sajnálom, hogy nincs előttem a cikk, mert így látatlanban arról sem vagyok meggyőződve, hogy óvónő írta. Ha nem direkt szakmai honlap, akkor azt bárki írhatta. Az ilyen "8 tanács, hogyan ne nevelj engedetlen gyereket" meg ostoba női magazinok még ostobább életmódtanácsaira emlékeztetnek, melyekből csak úgy süt a földszintes intelligencia és semmitmondó közhelyekkel, féligazságokkal és csúsztatásokkal vannak tele.