Hogyan mire tanítsam az ovisom, hogy ne rajtam vezesse le a feszültségét? Provokál, felbosszant és utána megkönnyebbül
Valahogy mintha a nonverbális kommunikácioja még mindig nem akarna elkopni.
Pedig beszélgetünk, mesét is olvasok, türelmesebb már (pl meg tud várni ha csak később érek rá), de még mindig alkalmazza a szándékos provokálást hogy felhuzzon, addig csinálja, addig nyomogatja az érzékeny pontjaim(tudja mikre ugrom) es amikor ideges leszek már végképp akkor ki tudja magát sirni, kiadni a benne levő feszültséget, nyűgöt es elégedett, megkönnyebbült.
Tegnap pl az esti tejjel kezdett szorakozni hogy kèri-nem issza-kéri-nem issza, felrugta a bilit mielott kiüritettem, usztunk a pisiben, a pizsamába öltözés is csak akkor ment neki mikor már orditottam, miközben mindezt megelőzően kint voltunk, nevetve szánkoztunk, nagyinál voltunk, csodaszép családi idill, finom vacsora, kedvéért autos fogkefével fogmosi, pezsgőgolyos fürdés, énekeltünk, táncoltunk hajszáritás közben, lefekvésre már kimerhetett, nyügi lehetett belül és nekiállt provokàlni. Eleinte még kérdeztem is jozanul h miért kell elrontani a napot, probáltam lehozni a provokálásrol, de csak addidg addig eszelt ki mindent hogy mégis eldurrant már az agyam.
Sirás után már nyugiban elaludt, bennem meg megmaradt ez az ideg reggelre is. Reggeli tejet nem is adtam, hivatkozva a tegnap esti hülyitésére.
Ez ugy kb rendszeres. Ha pl ovibol fáradtan hozom haza mert nem aludt benn, már elore felvértezem magam pedig, megértő, empatikus vagyok, probálok beszélgetni a napjárol, de kezdi: az uton közlekedes közben is szant szandekkal provokál, kitépi magát, előre lendül zebránál, hogy kilép pirosnál, vagy lemarad es legyökerezik, vagy futtat, a lepcsőházat már végigbőgi mire hazaérünk mert addigra pont ki is borit már, hiába vérteztem fel magam.
Es mindezek után ölelést meg vigaszt vár, amikor már 300 a vérnyomásom.
Már nagyon helotom van attol, hogy engem használ " boxzsáknak", hogy még a verbális kommunikàcio helyett a nonverbálist használja, habár lehet akkor meg verbálisan bosszantana, lehet nem is a kommunikàcioban van a hiba.
válasza: válasza:Te hülye vagy.
A gyerek teljesen normális, korának megfelelő viselkedéssel - minden ekkora nyűgös, érzékeny, ha fáradt, te viszont idegbajos.
válasza:Dehogy vagyok idegbeteg.
Irtam hogy empatikusan kezelem, megbeszelni probálom, de ujabb es ujabb provokáciot eszel ki, pontosan ADDIG mig fel nem huz. Sorozatban, egyfolytában adja a "pofonokat".nem áll le, nem terelhető a hangulata, nem tudom jo kedvre deriteni, pl hiàba hogolyozom vele hazafelé menet, keresi a bajt tovàbbra is.
Csak es kizárolag akkor áll le, ha felhuzott rámterhelte a saját feszültségét. Amikor ideges vagyok es kisirta magát, meg ölgetős bujos lesz. Addig meg kezelhetetlen joformán.
3. Mások is mondták,hogy igy a fejemre fog nőni, ebben a korban már tudnia kellene viselkedni, ha fáradt, ha nem az
válasza:"empatikusan kezelem, megbeszelni probálom,
"a nonverbális kommunikácioja még mindig nem akarna elkopni" "még a verbális kommunikàcio helyett a nonverbálist használja,"
-túl tudományosodón vagy vele (valami ilyen szakon gyötrődtél?).
Ugyan a nem verbális kommunikációnak miért kellene "elkopnia"??
Egy kisgyereknél az az elsődleges- majd ha iskolás lesz, vagy 9 év körül inkább, a racionális szavak fognak rá hatni és kezelni tudja együtt a nem verbális emocionális tartalmakkal
Egész életünkben jelen van és baj, ha valaki nem tudja "olvasni" azokat. Külön nagy probléma, ha valaki úgy nevel, hogy a nem verbális és a verbális kommunikáció nincs szinkronban, harmóniában. Mást mond, mint amit érez. Buda B. pl ezt említi a skizofrénia kialakulásának egyik legfontosabb talajának az ún. kettős kötést.
"de ujabb es ujabb provokáciot eszel ki" - ez a reakciója a nem megfelelő kapcsolatotokra. Egybefüggő akció és reakció.
Mesélj, énekelj neki, játékosan kezeld a dolgokat
válasza:Szeret oviba járni? Lehet ott nem érti jól magát. Meselj neki erről,van könyv is az ovinak *megszeretèsèrol".
Jatsz az ő szintjén. Beszelegess. Kérdezd meg mi a baj,mi történt az oviba, történt e olyan ami miatt mérges. Segíts neki kiadni a feszültséget. Tudom könnyű mondani, de valahogy segíts neki ebben.
válasza:Sokat beszélgetek vele, ill probàlok akkor is, amikor feszült, dühös.
De humánus megoldások, beszélgetés, terelés, jàték, nem hozzák ki belőle valahogy a feszkot, nem tudja valahogy ezeken keresztül levezetni. Par szot mesél az ovirol, es folytatja hogy ő legyökerezik azért sem halad es hasonlokkal.
Önkontrollra képes ugyan, pl amikor jött velünk más az uton, addig egy angyal volt. Tipikus, amikor csak anyának képesek kiadni mindent, más társaságában pedig "szabálybetartok", udvariasak. Én meg a szerető sziv, ölelő kar, simogato kéz es a boxszákja is egyszerre.
Szereti az ovit
A baj akkor van amikor fáradt. Az ovonők is szoktak előre szolni hogy nem aludt, nehezen birtak már ők is vele délutàn, készüljek.
válasza:Teljesen rosszul kezeled a helyzetet, egy ilyen kicsi gyereknek nem ok-okozat szemléletű segítségre van szüksége és mellesleg egyáltalán nem várható el, hogy domináns legyen a verbális jellegű kommunikációja.
Hiába akarsz rá szavakkal hatni, mert ilyenkor az érzelmek kontrollálásáért felelős homloklebeny egyszerűen nem működik. Szó szerint... Ráadásul ő maga nem tudja, hogy mi a baja, csak azt érzi, hogy feszült és ki kell engednie valahogy. Szüksége van egy gyújtópontra.
Neked mint szülőnek az a feladatod ebben a helyzetben, hogy segíts neki megfogalmazni, hogy mi a baj “Tudom, hogy elfáradtál és emiatt feszült vagy”, és segíts neki a feszültséget kiadni magából - próbálj magadra nem mint boxzsák, hanem mint figyelmes hallgatóság tekinteni. A gyermeked így tanulja meg az érzelmeit helyesen felismerni és kezelni.
Kicsit nézz utána a kapcsolódó nevelésnek az ide vonatkozó részének: [link]
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!