Miért írják sokan, hogy a különleges nevűeket csúfolni fogják?

Szerintem inkább a kamaszkortól lesz nehéz nekik. Egy óvodás még sok furcsaságot természetesnek érez, hiszen még csak tanulja a világot. Egy 14-16 éves Zelda vagy Ompoly valószínűleg többet tudna mesélni arról, hogy mennyire szeret ilyen különleges (és a többség számára hülyén hangzó) névvel élni. Felnőtt korban talán még kellemetlenebb, főként olyan komoly névvel, mint Eperke, Málna és társai.

Nagyonsítő egy életen át, hogy senki nem tudja elsőre megjegyezni a nevem, de minimum visszakérdeznek minden bemutatkozásnál, hogy jól értették-e. 90%-ban nem értették jól, és kezdhetem el magyarázni. A félrecímzett levelekről és hivatali ügyintézésről nem is beszélve. Pedig az én nevem még csak nem is olyan különleges, mint a Filoména vagy a Zágon. Szerintem nagyon jól meg lehet találni az arany középutat a tucat és a sosem hallott nevek között.

Nekem ritka nevem van és bár szeretem, de a gyerekemnek nem kívánom azt, ami ezzel jár.

Oviban engem sem csúfolt senki. Középiskolában kezdődött, de érdekes, hogy a legtöbb gondot felnőttként okozza. Állandóan betűzni kell és magyarázkodni, arról nem beszélve, hogy ha valahol szólítanak, akkor nem mindig tudják kimondani a nevem, vagy teljesen mást mondanak.