Nehéz szeretnem az egyik gyerekemet. Mit tehetek?

Kedves 11-es! Ugyanez itt is!!!! MÉlyen átrézem, mit élhetsz át..... ugyanez, nem megörült nekem, hanem elsírta magát, mondjuk azért, mert nem bírtam kiszámolni, hogy ő pont abban a másodpercben készült belekezdeni egy új játékba, amikor odaértem. A sírás persze annak szólt, hogy nem bírja elviselni, ha az előre eltervezett dolgai msáképp alakulnak, de két évvel ezelőtt még elbőgtem magam az ilyeneken. Ha belegondolok, rengeteget edződtem már mellette, de még ma is elsírom magam néha.

Kiskorában ébreds után 60-90 percen át nem lehetett hozzá szólni - ez mg nem lett volna baj, de karban kellett közben tartani mert ha letettem, akkor is rohamt kapott szinte, úgy ordított. EZ nem hiszti volt, amikor a gyereket ott kell hagyni és majd megunja, akinek van ADHD-s gyereke, az érti.EZek inkább rohamok, amikor érzed, hogy nem hagyhatod magára, de te is belepusztulsz abba, hogy segíteni próbálsz, ráadásul annyira nem is megy sikeresen.

Nektek a pszichiáter nem javasolta antidepresszáns helyett az ADHD speciállis gyógyszerét?Nekünk ugyanis azt mondta a pszichiáter, hogy csak az tud segíteni, a szedatívumok, a természetesek is (citromfű, stb.) inkább ellenkezőleg hatnak. Az adhd-ra meg egyfajta serkentőszer kell, ami aktivizálja az agyban azokat a gátakat, amik náluk nem működnek,a zért nem tudják magukat kontrollálni néha sem mozgásban, sem abban, hogy a másik ember érzésein átlépve kimondják az első dolgot, ami ezsükbe jut. Nem mintha gyóygszerezni akarnám dierkt a gyerkeemet. De amikor már tényleg csak az tart vissza attól, hogy felkerekedjek és világgá menjek, vagy öngyilkos legyek, vagy azt ordítsam neki, hogy utálom akkor elgondolkodtató.... mert ha ez az anyag hiőáányzik a szervezetéből, akkor miért bűn azt kívülrőlpótolni, ha ezáltal ő maga is boldogabb lenne? Hiszen amíg így viselkedik, nem tud barátokat szerezni, és a családja szeretetét sem tudja átérezni, mert folyton áll miatta a bál. AZ enyém 6 évesen már mond olyanokat szintén, hogy minek született meg, bárcsak meghalna..... közben én is érzek hasonlókat.... a kistestvérét em tudom megvédeni a mindennapos fizikai és szóbeli bántalmazástól,akármivell büntettem a nagyot. SZóval én eljutottam oda, hogy az egész család, érdekében kötelességem tenni egy próbát a gyógyszerrel.. Sajnos, ha szívbeteg lenne, akkor is szedne gyógyszert és lennének mellékhatásai, ha cukorbeteg lenne, akkor inzulint kéne kapnia, nekünk ez jutott. De nem fog megoldani mindent, mert 6 éves koráig már annyi sérülés, negatív visszajelzés érte az állapotából fakadóan, amik már beégtek a személyiségébe, sajnos:(