A párom azert akar elhagyni mert az ovis gyerekünk tizedjére sem érti hogy ne ugraljon az ágyon. Vélemény?

Én úgy gondolom, hogy mi is máshogy nevelünk a férjemmel, ő szigorúbb mint én, bár én is az vagyok- de szerintem úgy átlagban a gyerekek az anyukájukkal más viszonyban vannak mint az apjukkal. Nálunk is úgy van, hogy ha már nagyon rosszak a gyerekek, nagyon leszabadulnak, akkor férjem rikkant egyet és megértik, hogy mostmár tényleg elég.

Ettől függetlenül férjem sem egy sarokbaállítós ordítós vadállat- sőt. 3fiunk van, minden nap megy a nagy csikiharc, meg mindenféle játék, közös olvasás, tanulás is.

Volt már úgy, hogy úgy ítéltem meg, hogy valamiben túl szigorú volt, vagy nem volt korrekt a gyerekekkel, de ilyen szituban is mellé állok, és ugyanazt mondom a gyerekeknek, mint ő. Viszont később kettesben mindig elmondom neki, hogy egyébként nem értettem vele egyet.... Mondjuk ilyen kb 5x fordult elő a 10év alatt, amióta gyerekeink vannak.

Gyanítom a köztetek lévő párkapcsolati feszültséget a gyereken vezeti le. Ez nem biztos, hogy tudatos és hát elég gyatra érzelmi intelligenciára vall. Szoktatok valami mást is csinálni, mint a gyereket nevelni? Mármint kettesben lenni, más témáról beszélgetni és hasonlók? Mert elég tipikusan az ilyen szituáció akkor áll elő, ha az egyik szülő ellen a másik szülő összefog a gyerekek(ek)kel és kiközösítik; vagy - általában az anya - fáradt bármi máshoz, hisz egész nap nyúzták, tapizták eleget, és a gyereket pajzsként, alibiként használja, hogy ne kelljen még a párkapcsolatra is időt, energiát beiktatnia, mert hisz önmagára sincs, és közben arra számít, hogy másik fél úgyis nagy már, kibírja, megvárja... csak ezt a férfiak maguktól nem szokták érteni, csak azt veszik le, hogy már megint a gyerek miatt nincs ez se meg az se, és végül gyanakodni kezdenek, talán az asszony már nem szereti őket. Mindez sokszor nem tudatos, csak elkezdenek hisztizni, mint egy kisgyerek valamin, miközben igazában nem az zavarja őket, hanem megértésre, szeretetre, tiszteletre vágynak, ahogy mindenki (csak nehéz egy kaktuszt ölelgetni, és kérdés neked még megéri-e visszakapni azt, aki volt vagy ezekkel a feltárult bugyrokkal már nem).

És még mindig nem írtad, hogy ő -e a gyerek apja. Mert ha igen, és születésétől kezdve együtt vagytok, teljesen más a helyzet, azaz gyanúsan valami történt, amitől megváltozott, mintha csak most kapta meg pár hónapja, hogy milyen egy gyerekkel folyton együtt élni, és nem csak pár órára elvarázsolni jófejséggel azért, mert épp egy anyának udvarol.