Miért kaphat meg a kisebb gyerek mindent?

Én is tapasztalom ezt. Ez az orvosi váróban történet pont megesett velünk a minap. Az én fiam 13 hónapos és persze minden érdekli. Egy 3 éves kisfiú játékát nézte ki magának. Én mondtam neki, hogy kicsim ne vedd el az az övé van neked is stb, de anyuka rögtön de add csak oda csak megnézi, csak megmutatja az anyukájának stb

Szerintem nem feltétlen a rossz akarás munkálkodik ilyenkor, inkább azt szeretnék a szülők hogy a gyerek ne legyen irigy. Pedig az, ez egy teljesen normális reakció. Attól hogy rákényszerítjük a “helyes” viselkedésre még nem lesz kevésbé irigy legfeljebb fusztrált, mérges vagy csalódott is lesz pluszban.

Nálunk ha a 2 egy éves meg a 4 éves együtt játszik az a szabály hogy nem veszünk el senkitől semmit amivel épp játszik majd ha megunta utána lehet. De játszóházban, játszótéren is ez működik.

Egyelőre szerencsém van a fiammal, ritkán áll le egy játék miatt bárkivel. Mondjuk én nem is szoktam mondani neki hogy add oda, inkább azt szoktam mutasd meg neki, hogy működik, hogy dalol, gurul stb.

Nem egyszerű ez, mint sok más hasonló nevelési módszer, de a csak azért mert ô a kisebb te meg már nagy vagy elvtől a hideg ráz.

Az előbb említett 4 évesen is látszik. Eddig ő volt a nagy, de most bekerült óvodába ahol ő a kicsi, úgy is bánnak velük a nagyobbakkal szemben. Affektál, árulkodik, számít, füllent. Jövőre meg lesz nagy pofáraesés mikor hirtelen már ő lesz a nagy és más a kicsi.

Talán az egykori sértett nagytesó munkálkodik bennem (pedig nálunk azért ez nem ment ilyen durván soha gyerekkoromban), de én nagyon nem értek egyet ezzel a gyakorlattal. Egyáltalán nem kell a nagyobb gyereknek valamit csak azért odaadnia a kisebbnek, mert még kicsi a kicsi. Persze, ne legyen irigy, de ha arra kényszerítik, hogy mindenét azonnal engedje át, mert a kisebbik azt akarja, azzal pont, hogy iriggyé nevelik, mindenét félteni fogja, dugdosni fogja, rossz érzést fog benne kelteni az osztozás. Másrészt pedig a kicsinek is meg kell tanulnia, hogy nem lehet minden az övé, ahogy ezt anno a nagynak is meg kellett tanulnia.

Nálunk most 11 a nagy, 2.5 éves a kicsi. Persze, hogy az öcskösnek mindig az kéne, amit a bátyja kezében lát, még akkor is, ha az egyértelműen nem is neki való még, nem is tud vele mit kezdeni. Sosem kérem a nagyot, hogy adjon át valamit a kicsinek, csak mert cirkuszol érte. Olyan szokott lenni, hogy érdekli valami, amit a bátyja szobájában lát, és akkor elkéri, de mindig mondom neki, hogy vissza kell adni és vigyázni kell rá. Így amúgy a nagy is tök szívesen ad neki dolgokat, hozni is szokott neki, például osztálykirándulásról mindig úgy jön haza, hogy vesz valami apróságot az öccsének, de a saját régi, szeretett játékait is oda szokta adni magától. Viszont ha hisztizik a kicsi például a nagy kezében lévő könyvért, jétékbizbaszért, ceruzáért, akármiért, akkor mindig a kicsinek mondom, hogy keressünk mást, mert az a bátyjáé, és éppen használja is, nem vesszük el tőle.

Számomra ez így a normális, és nem úgy, hogy mindenről a nagy mondjon le, pusztán azért, mert idősebb.

Nálunk is mindig az kellene a kicsinek, ami a nagynál van. Én nem hagyom, hogy kiszedje a kezéből. Ha mégis megesik nem szólok rá a nagyra, ha visszaveszi.

Csak nálunk máshogy is cirkuszolnak, pl a nagyobb rég otthagyott valamit aztán menne oda a kicsi, már szalad vissza a nagy, aki amúgy teljesen mást csinál azóta. Olyankor szoktam neki mondani, hogy ő mással játszik már, hadd nézze meg a tesója is.

Egy ellenpélda:

3. gyerekként születtem a családba, engem már nem akartak csak besikerültem, anyám abortuszt akart, apám nem ment bele. Mindig úgy bánt velem anyám, mint egy nemkívánt nyűg gyerekkel, ez a mai napig így van. Soha nem kaptam új ruhát, a nagyok levetett cuccait kellett hordanom, persze csúfolás tárgya lettem az ódivatú viseltes ruháknak köszönhetően. A két testvérem mindent megkapott amit kértek. 10 évesen szerettem volna 1-2 új ruhadarabot, erre anyám vett 2 felsőt, amit az ágyamra dobott és közölte, hogy "nesze, hogy ne nyávogjál már mindig". Zsebpénzt annyit kaptam, ami a tízóraira elég volt, persze ezt is csak akkor, ha nem vittem otthonról. Ha alap dolgokat kértem, az is követelőzésnek volt beállítva.

Szóval nem mindig a kicsi kap meg mindent.