Segítség, hogyan kezeljem? (testvérféltékenység egyik napról a másikra)?

Nem vagy egyedül. Ahogy kedves szomszéd néni mondta ( 3 felnőtt gyereke van, 20 és 25 hónap különbséggel születtek ) : "A testvérféltékenység a kicsi megszületésével kezdődik és az életük végéig eltart.Vannak hullámok és csendes időszakok, de a versengés a szeretetért, a figyelemért örökre megmarad. "

Nálunk pont ma volt a 4 éves lányomnak egy nagyon durva kitörése. Közölte, hogy borzalmas anya vagyok, nem szeret és elköltözik. Belepakoltam a kis hátizsákjába a pizsamáját, a kulacsát vízzel, egy csomag kekszet és alvós kutyusát, megpuszilgattam, és kikísértem az ajtóhoz. Biztosítottam a sosem múló szeretetemről meg hogy nagyon fog hiányozni és kinyitottam az ajtót, jó utat kívánva neki.Na, ettől lehiggadt és közölte hogy marad. Ekkor jött a hirtelen kitalált tanmesém, amit most neked adok :

"A család úgy működik, mint az ember. A fej az apa, mivel ő a családfő. Okos, jó döntéseket hoz és irányítja a családod, hogy minden rendben legyen. ( Építsük fel apát, ugye. :) ) A törzs az anya, ő aki összeköti a fejet a kezekkel meg a lábakkal, gondoskodik a család egységéről. A kezek és a lábak a gyerekek. Ők azok, akik segítik apa vagyis a fej gondolatainak a megvalósítását úgy hogy szót fogadnak anyának is, aki elmodja mit kell csinálni, ha apa épp nem tudja elmagyarázni, mit miért kell megtenni. Képzeld el, mi lenne, ha összeveszne a két lábam... (És mutattam, ahogy rugdalják egymást, "civakodnak" ) Ugye milyen vicces. " "De anya, így nem tudsz menni! " -nevetett. "Tényleg. Igazad van. Hát pont olyan, mint amikor ti vitáztok az öcsivel." stb. A délután és este nyugis volt. A holnapot meglátjuk. :) Kitartás! Nem vagy egyedül.

Nézz körül, linkeltem. Ha nem is pont a te kérdésedre ad választ, talán akkor is jó. Meglegalább tudod, hogy nem vagy egyedül. :)

[link]

Mit tehetünk még a féltékenységük ellen? Nem ildomos kínosan ügyelni és hangsúlyozni, hogy ”Téged is ugyanúgy szeretlek”, mert ez mesterségesnek, erőltetettnek tünhet és összehasonlításra hívja fel a figyelmet. Az egyenlősdi, sem mindig szerencsés, jó megoldás; az egyenlő bánásmódra, egyenlő elosztásra törekvő szülő szinte ”rákényszerítheti” gyermekeit, hogy ezentúl ők is hasonló igényekkel lépjenek fel /”…. Miért mindig én… ő nagyobbat… többet kapott… az övé szebb, mint az enyém…”/. Fontos, hogy a testvérek mindegyike személyes igényének megfelelő”mennyiséget” kapjon szeretetünkből, törődésünkből, odafigyelésünkből! Az idősebb gyerekeket - furcsa módon - gyakrabban kell ”megvédeni” a kisebb testvérüktől /pl.: ha rendszeresen kihasználja a kicsi, hogy ő kapjon meg mindent, úgy legyen, ahogyan ő akarja/. Ilyenkor jó, ha engedékeny nagyobb gyermekünk érdekeit is előtérbe helyezzük- nem zsarolhatja őt a kisebb!

Az is fontos, hogy a gyerekeknek ”önálló jogkört” biztosítunk, próbáljuk minimálisra csökkenteni az egymástól való függőségüket /pl.: a nagyobb testvérnek már szabad önállóan tenni bizonyos dolgokat, ugyanazokat a kisebbnek még nem/. Lényeges megtanítani, elsajátítatni gyermekeinkkel, hogy tiszteljék egymás jogait, holmijait, ne zavarják egymást. A testvérektől koruknak megfelelően kell követelnünk!

Az érzelmeiktől vezérelt kisgyereknél azonban gyakran mégis ”elszakad a cérna” és ha valami vélt, vagy nekik nem tetsző ”atrocitás” éri őket. Akkor erős dühvel reagálnak testvérükkel szemben is veszekedni kezdenek- ütnek!

Ilyen esetekben a ”ne verekedj” nem vezet eredményre, a leszidás, a haragos szülői szó sem. Legjobb, ha a megvert testvért oltalmunk alá vesszük, megvigasztaljuk és a haragos verekedőnknek pedig igyekszünknyílt beszéddel üzenni- közölni vele, hogy mit kell és nem azt, hogy mit nem szabad tennie! Ha tudjuk - nyugodt hangon - közöljük vele, hogy ezt nem engedjük meg. A rendszeressé váló verekedések esetében alkalmazhatjuk az ún. megnyugvási időt, ami a fegyelmezés, a büntetés egyik formája. Amikor helyesen alkalmazzuk, azt a kis ”bűnös” verekedő számára kellemetlen lesz és egyben hatékony is.

A felnőtt durvaság, leszidás, megalázás alkalmazása veszélyes lehet a nemkívánatos magatartás után gyermekünk számára; agressziót szít benne ”olaj a tűzre” vagy, befelé fordul és belső feszültsége, szorongása nő!

A megnyugvási idő-módszerének előnyei:

- Rövid időre ”száműzzük” őt ebből a helyzetből - ha lehet ne tartson tovább életévenként 1-2 percnél /pl.: 5 éveseknél max. 10 perc/- üljön le /egy székre, párnára, lépcsőre/ egy általunk kijelölt helyre és a ”bünti időt” töltse itt, amíg meg nem nyugszik, de mindig tudja miért kapja!

- Ezalatt ne éljen át félelmet, ne zárjuk be, ne zavarjuk a szobájába, sötétbe és közben ne ”okítsuk”.

- Letelte után beszéljük meg vele minden esetben /!/, miért kapott büntetést /verekedés, csúnya beszéd…/ és buzdítsuk arra, kérjen elnézést viselkedéséért. A legfontosabbat soha ne felejtsük el, hogy tudassuk vele, nem rá haragszunk, hanem ahogyan viselkedett!

Hasonló módon fegyelmezhetjük bármilyen ”vétségéért” gyermekünket, amikor az egyszerű, nyílt beszéd; ismételt figyelmeztetés hatástalannak bizonyul.

A megnyugvási idő letelte után igyekezzünk nyugodt hangvétellel megdicsérni és őszintén örülni annak, hogy sikerült megnyugodnia önállóan és történjen meg a békülés.

Milyen gyakori legyen a megnyugvási idő alkalmazása?

Ha módszeresen, következetesen kezdjük alkalmazását- gyermektől, szülőtől függően- és legfeljebb ”vészes esetben” naponta három próbálkozást teszünk, akkor 1-2 hét után eredményessé válhat. Ennél több esetben érdemes átgondolnunk, hogy elegendő-e gyermekünk számára pozitív figyelmünk, vagy netán nem túl szigorúak- e elvárásaink vele szemben.

Mit tehetünk még a féltékenységük ellen? Nem ildomos kínosan ügyelni és hangsúlyozni, hogy ”Téged is ugyanúgy szeretlek”, mert ez mesterségesnek, erőltetettnek tünhet és összehasonlításra hívja fel a figyelmet. Az egyenlősdi, sem mindig szerencsés, jó megoldás; az egyenlő bánásmódra, egyenlő elosztásra törekvő szülő szinte ”rákényszerítheti” gyermekeit, hogy ezentúl ők is hasonló igényekkel lépjenek fel /”…. Miért mindig én… ő nagyobbat… többet kapott… az övé szebb, mint az enyém…”/. Fontos, hogy a testvérek mindegyike személyes igényének megfelelő”mennyiséget” kapjon szeretetünkből, törődésünkből, odafigyelésünkből! Az idősebb gyerekeket - furcsa módon - gyakrabban kell ”megvédeni” a kisebb testvérüktől /pl.: ha rendszeresen kihasználja a kicsi, hogy ő kapjon meg mindent, úgy legyen, ahogyan ő akarja/. Ilyenkor jó, ha engedékeny nagyobb gyermekünk érdekeit is előtérbe helyezzük- nem zsarolhatja őt a kisebb!

Az is fontos, hogy a gyerekeknek ”önálló jogkört” biztosítunk, próbáljuk minimálisra csökkenteni az egymástól való függőségüket /pl.: a nagyobb testvérnek már szabad önállóan tenni bizonyos dolgokat, ugyanazokat a kisebbnek még nem/. Lényeges megtanítani, elsajátítatni gyermekeinkkel, hogy tiszteljék egymás jogait, holmijait, ne zavarják egymást. A testvérektől koruknak megfelelően kell követelnünk!

Az érzelmeiktől vezérelt kisgyereknél azonban gyakran mégis ”elszakad a cérna” és ha valami vélt, vagy nekik nem tetsző ”atrocitás” éri őket. Akkor erős dühvel reagálnak testvérükkel szemben is veszekedni kezdenek- ütnek!

Ilyen esetekben a ”ne verekedj” nem vezet eredményre, a leszidás, a haragos szülői szó sem. Legjobb, ha a megvert testvért oltalmunk alá vesszük, megvigasztaljuk és a haragos verekedőnknek pedig igyekszünknyílt beszéddel üzenni- közölni vele, hogy mit kell és nem azt, hogy mit nem szabad tennie! Ha tudjuk - nyugodt hangon - közöljük vele, hogy ezt nem engedjük meg. A rendszeressé váló verekedések esetében alkalmazhatjuk az ún. megnyugvási időt, ami a fegyelmezés, a büntetés egyik formája. Amikor helyesen alkalmazzuk, azt a kis ”bűnös” verekedő számára kellemetlen lesz és egyben hatékony is.

A felnőtt durvaság, leszidás, megalázás alkalmazása veszélyes lehet a nemkívánatos magatartás után gyermekünk számára; agressziót szít benne ”olaj a tűzre” vagy, befelé fordul és belső feszültsége, szorongása nő!

A megnyugvási idő-módszerének előnyei:

- Rövid időre ”száműzzük” őt ebből a helyzetből - ha lehet ne tartson tovább életévenként 1-2 percnél /pl.: 5 éveseknél max. 10 perc/- üljön le /egy székre, párnára, lépcsőre/ egy általunk kijelölt helyre és a ”bünti időt” töltse itt, amíg meg nem nyugszik, de mindig tudja miért kapja!

- Ezalatt ne éljen át félelmet, ne zárjuk be, ne zavarjuk a szobájába, sötétbe és közben ne ”okítsuk”.

- Letelte után beszéljük meg vele minden esetben /!/, miért kapott büntetést /verekedés, csúnya beszéd…/ és buzdítsuk arra, kérjen elnézést viselkedéséért. A legfontosabbat soha ne felejtsük el, hogy tudassuk vele, nem rá haragszunk, hanem ahogyan viselkedett!

Hasonló módon fegyelmezhetjük bármilyen ”vétségéért” gyermekünket, amikor az egyszerű, nyílt beszéd; ismételt figyelmeztetés hatástalannak bizonyul.

A megnyugvási idő letelte után igyekezzünk nyugodt hangvétellel megdicsérni és őszintén örülni annak, hogy sikerült megnyugodnia önállóan és történjen meg a békülés.

Milyen gyakori legyen a megnyugvási idő alkalmazása?

Ha módszeresen, következetesen kezdjük alkalmazását- gyermektől, szülőtől függően- és legfeljebb ”vészes esetben” naponta három próbálkozást teszünk, akkor 1-2 hét után eredményessé válhat. Ennél több esetben érdemes átgondolnunk, hogy elegendő-e gyermekünk számára pozitív figyelmünk, vagy netán nem túl szigorúak- e elvárásaink vele szemben.

[link]

Úgy vélem, kislánya hisztijének két oka is lehet: az egyik, igen, a testvérféltékenység, a másik pedig az ilyen korban gyakori öntudatra ébredés. Rájön, hogy ő már nagylány, önálló elképzelésekkkel, önálló akarattal, amit egyre jobban igyekszik érvényesíteni. Látja ezt csoporttársaitól, kortársaitól, kis barátaitól is, amit természetesen ő is kipróbál. Előbbiek mellett azért érdemes átgondolni, nem történt-e esetleg családi életükben olyan változás, ill. esemény ( konfliktusok, haláleset, költözés, válás, óvodán belüli változások, stb.) , ami kizökkentette kislányát korábbi lelki egyensúlyából. Ha a válasz egyértelműen nem, akkor elképzelhető, hogy a fentiek váltják ki ezt a tiltakozást, dacos magatartást, így a bekakilást is.

Remélem segít!

Vissza kell rakni a büntibe, amíg "le nem üli" rendesen. Lehet, hogy 2 órába és 58 visszarakásba telik majd ... :-(

De kitartás, meg lehet csinálni! Ha az én kis törpezsarnokommal sikerült, akkor nektek is menni fog! :-) Mi egy homokórát tettünk oda, hogy tudja mennyi idő van hátra. 3 perc 17 mp alatt folyik le... Bár jó magaviseletért előbb szabadul... :)