Mi a véleményetek a gender (nem) semleges nevelési irányzatról?

Amit te mondasz, az egyáltalán nem általános. Ugyanolyan szélsőség, mint amikor a család azt sugallja a fiú gyereknek, hogy nyugodtan bánhat agresszívan és felsőbbrendűen a nála gyengébbekkel, csak mert ő fiú. Vagy a lánynak azt, hogy a házimunka az ő dolga, az asszony neve kuss, és a pofon teljesen jogos. A szélsőségek legtöbbször károsak, akármelyik irányáról beszélünk.

Különböző, hogy ki mit ért a gendersemlegesség fogalma alatt, de úgy látom, a szinte mindenki hasonlóan gondolkodik arról, hogyan nevelné a gyerekét egy arany középúton.

A nemi sztereotípiák sem mindig rosszak. Egyáltalán nem probléma, ha egy lány azt látja a környezetében, hogy a kisfiúk autóznak, a kislányok pedig főzőcskéznek. Segít neki eligazodni, megérteni a világot, és sok kislány nagyon élvezi a főzőcskézést. Nem kell külön tanítani neki, mint nemi szerepet, hiszen ezt látja a környezetében. Tetszik vagy sem, általában az anyuka az, aki főz, mos, intézi a gyerek ügyeit. Vannak eltérő esetek, de ez a gyakoribb, így a gyerekek legtöbbször ezt látják.

A fontos az, hogy a környezet hogy kezeli az ettől való eltéréseket. Hogy reagálnak a szülők arra, ha a kisfiú babázni akar, a felnőtt nő pedig nem akarja egyedül végezni a házimunkát? Szerintem a gendersemlegesség egészséges szintje az, ha szülőként ebben rugalmasak vagyunk, és természetesnek vesszük, ha a gyerek nem szeretne megfelelni valamelyik sztereotípiának. De ez nem jelenti azt, hogy egyiknek sem szabad. Azzal, hogy úgy teszünk, mintha nemek nem is lennének, nem segítjük őt jobban, mintha elvárnánk, hogy tökéletesen megfeleljen nekik.

100%ig támogatom.

Az, hogy kinek mi van a lába között nem jelent gyakorlatilag semmit, de az emberek mégis úgy kezelik a biológiát már az első perctől fogva, mintha a gyerek minden egyes személyiségjegyét magába foglalná. Amint kimondja az orvos, hogy a gyerek kislány/kisfiú, onnantól a szülőktől kezdve a társadalom minden egyes tagjáig mindenki egy bizonyos módon fog bánni azzal a gyerekkel, aminek igenis meglesz a hatása, még akkor is, ha ez nagyon fáj egyeseknek. Inkább az az elmebaj, ami ma megy; hogy minden egyes színnek, ételnek, hobbinak, film/zene műfajnak, személyiségjegynek van neme, és aki nem a saját nemére jellemző dolgokat szeret, az szégyenkezik, vagy azt hiszi magáról, igazából rossz testbe született és a másik nemhez tartozik. Vagy még mindig tolják a többszáz éves nemi szerepeket, amik manapság szinte kivitelezhetetlenek is a modern társadalomban. Még mindig azt akarják sokan hinni, hogy a nő feladata a "családi tűzhely" fenntartása, a férfié pedig hogy helyt álljon a világban, miközben manapság ez nem reális.

Ennél mi lehet még rosszabb?

A gender semleges nevelés nem az, hogy a lánynak csak focilabdát vesznek, a fiúnk pedig csak tütüt, hanem az, hogy arra nevelik a gyereket, hogy sem a tütünek, sem a focilabdának nincs neme, szóval a gyerek akármelyiket választhatja - nem éreztetik vele, hogy neki az egyikhez jobban kéne vonzódnia, mint a másikhoz. És bár ez az elv tényleg szép és jó, de sajnos a nevelés nem csak a szülőkön műlik, hanem a gyerektársakon is, a meséken is, amiket néznek, a tágabb családon, sőt az egész társadalmon is, így a társadalmi nyomás így is befolyásolja a gyerekek ízlését. (Szóval ha az ovis csoportban minden kislánynak barbibabája van, akkor az a kislány sem akar majd kilógni a sorból, akit a szülei próbálnak szabadon gondolkodóként nevelni)

Jó a gender semleges nevelés, bár manapság sajnos még nem megoldható.