Hogyan próbáljam meg?

Ez engem is érdekelne.

Már egy éve küzdünk. 😞

Ölelve szeretéstől a 10ig számolokig mindent kipróbáltam.

Ölelve szeretünk mikor hisztizik? Na nem!

Elszámolok 10-ig? És utána? Mi a következmény?

Elsősorban nem barátok vagytok, hanem szülő és gyerek viszonyban vagytok. Te szabod a határokat, ő meg pont addig megy el amíg hagyod.

Nálam két dolog vált be együtt. Az egyik, hogy elmondom a következményeket. Aki ordít/dobálózik/verekszik/nem fogad szót, stb. az nem jöhet a mamához/játszótérre/fagyizni stb. Ha nem segítenek pakolni, akkor összeszedem a játékokat és felteszem a szekrény tetejére, ha nem mos fogat, holnap megyünk a fogorvoshoz stb.Eleinte ellenérzésem volt ezzel kapcsolatban, de semmi más nem vált be. A másik része, hogy érzelmileg függetleníteni kell magamat ezektől a helyzetekről, és halkan, de nagyon komolyan mondani, hogy mi lesz, ha... Amikor hagytam, hogy felidegesítsenek, annál jobban ment az őrjöngés, és nagyon nehéz volt a gyereket leállítani. A másik a megfogalmazás. Pl nem azt mondom, hogy nem adom oda a biciklit, mert jönnek az autók, hanem azt, hogy "igen, máris odaadom, csak várj egy picikét, amíg odaérünk ahhoz a fához". Ha hisztizni, akkor teljesen nyugodtan közlöm, hogy csak annak van bicikli, aki nem hisztizik, és ha nem hagyja abba, azonnal hazamegyünk, és elteszem a biciklit, és holnap sem lesz. Mindig olyasmit mondok, amit be is tudok tartani, és amivel nem ártok neki. Pl ételt és szeretetet vagy esti altatós rituálét sosem vonnék meg tőlük. Egy 3,5 és egy 2 évesem van. A kicsi is érti már ezeket.

Nálunk amúgy korábban eléggé eldurvult a helyzet. Agresszív is lett a nagylány a kicsivel és velem szemben is. Ha belementünk a kiabálásba, vagy visszaütésbe, annál jobban őrjöngött, és még nagyobbat ütött. Az is működött, hogy azt mondtam halkan, hogy legyszives ne üssél meg, mert én szeretlek téged, és én sem ütlek meg, mert az nagyon csúnya dolog, ha megütjük azt, akit szeretünk. Ezt kb. 3x kellett eljátszani, és elmúlt.

Neki most nagyon nehéz, mert harcolnia kell a figyelmedért, és ezért bármit megcsinál, akár rosszalkodik is. Fontos, hogy sokszor és komolyan dicserd meg, ne csak úgy futólag, és ne csak akkor, ha valami újat/rendkívülit csinál. Jobb lesz tőle a hangulata, és kezelhetőbb lesz, fontosabbnak érzi magát. Lássa, hogy tényleg örülsz annak, hogy ilyen ügyesen kanalazza a főzeléket/betakarja a játékbabát/építi a tornyot/fogja a kezed az utcán/szépen viselkedik vagy bármi.

A kicsi is durva volt nálam, csak másképp. Ő nem hisztizett, csak nem fogadott szót, ha rászóltam, kiröhögött, és annál jobban csinálta. Ha elkezdtem kiabálni, azt élvezte a legjobban. Nála is az volt a kulcs, hogy nem hagyom magam felidegesiteni. Összefirkálta a falat v direkt kidöntötte a vizet? Közöltem, hogy hát ez jó nagy butaság volt, itt a rongy töröld le, filcek a szekrény tetejére, rajzolni csak annak szabad, aki a papírra rajzol, de nem kezdek őrjöngeni miatta.

Aztán persze nyilván minden gyereknek és szülőnek más válik be, remélem, sikerül megoldást találni.