Miért van ennyi írás és olvasási nehézségekkel rendelkező gyerek manapság és mért kell ennyi gyereket okosító tornára vinni iskola kezdés előtt?

Régen kiegyensúlyozottabb volt az élet. Több ideje volt a családnak egymással törődni. A 70-es években röhögve fizettük ki a havi 200 Ft-os távhő díjat.

Van itt egy diagram a szülőfalum népeségének alakulásáról:

A falu népességének alakulása 1700-2000 között

[link]

A falu elmondása szerint kb. az 1950-1960-as évetől megcsinálni sincs idő a gyereket, nem még foglalkozni is vele. Mert akkor kezdődtek az államosítások és az otthon dolgozó emberek munkahelyi biorobotokká történő átalakítása.

Magam is tapasztaltam hogy ég és föld a különbség az otthoni megélhetés és a munkahelyre járás között. Az első esetben végtelen idő van a családdal foglalkozni. Napjainkban a falvak lakói is épp úgy biorobotok ahogy városon.

3-as, az, hogy a gyerekek elsős korukra megtanulnak írni, olvasni és unatkoznak azért van, mert a szülők nem képesek időben iskolába íratni, hanem majdnem 8 évesen mennek.

Naná, hogy amelyik kicsit is érdeklődő, arra ragad a tudás. Felesleges visszatartani, mert később lesz gond, ugyanis az iskolában azt a néhány normális 6 év körülit meg kell tanítani írni, olvasni.

Muci, falun lakunk. Egy kis apróság: a tananyag része, hogy alsóban (2. osztály) tanulják az órát. Akkor is, ha a gyerek ismeri az analóg órát, mert bevezet olyan fogalmakat, mint fél, egész, törtek összeadása. Tehát ha felsős gyerek nem ismeri az órát vagy a római számokat, akkor bizony az egy car iskola, és nem CSAK a szülő hibája.

Menzán is eszik a gyerek, oviban és suliban is: és képzeld el, hogy nem kézzel eszik a levest. Kanalat, villát, kést is használnak, akkor is, ha otthon sose látott olyat a gyerek.

Nem tudom, miért kell kelteni a feszültséget, ha egyértelműen nincs gyereked, nem igazàn jártál te se iskolába, és úgy nagyjàból semmi közöd a gyerekneveléshez.

Nem unod még hetenete kiirni a "jajj a mai gyerelek" kérdésedet te szerencsétlen?

Szomorú hogy ennyire nincs életed, ráérsz örökké ezzel foglalkozni.Ez már beteges.

Mert rengeteget változott a világ. Régen ezek voltak a hülyegyerekek.

A fejlesztésre: nem tudják mi okozza ezeket a részképességzavarokat (disz), valamint a hiperaktivitást, magatartás-zavart. Azt tudják, hogy pl a diszek 6 éves korig jól kitornáztathatók. És persze van özön tünet, amiből vagy lesz disz, vagy nem. És ha felmerül a gyanu, akkor a szülő egyből viszi. Lányom nagycsoportosan fordítva írta a számokat (nem tanítottam, másolt, de tükörbe). Ez is a disz egyik előjele, de ugye még nem iskolás. Beszéltem az ovonénivel, aki fejlesztőpedagógus is, hogy mi a véleménye. Aztán nálunk megoldódott, rájöttünk, hogy a balkezesség miatt van "fordítva" bekötve.

De sok szülőnek lövése sincs róla, hogy ez baj lenne (milyen cuki, fordudítva írja). Aztán majd 8-10 évesen jön a baj, amikor más szinte késő. Mert fejlesztést akkor is kaphat, de nem olyan jó esélyű, mint korábban.

Aztán vannak a buzgó anyukák, akik akkor is fejlesztetik, amikor semmi szükség rá.

És vannak a carnak rá anyukák. Látszik, hogy van valami a gyerekkel, de a szülő homokba dugja a fejét. Ennek két oka lehet:

1: nem látja, a gyereknek semmi baja.

2: látja, de szégyelli. Neki nem kell kód a gyerekre, mert megbélyegzik. Holott ezzel csak a gyereknek árt, mert akkor kaphatna megfelelő fejlesztést szegény kölyök.

És még valami! Mi a gyerekkorunkban rengeteget mozogtunk (fáramászás, szaladgálás, szabad játék). Ma sokkal jobban féltjük a gyerekeinket. Állandóan fogni akarjuk a kezüket. Ez nem tesz jót, mert gátolja az agyat a fejlődésben. Azt hiszi sok szülő, milyen jó, ha a gyerek sportol. Csak ez ugye irányított. A legjobb, ha szabadon mozognak.

Úgyhogy ez elég összetett kérdés. "Hibás" lehet a szülő, orvos, pedagógus, védőnő, stb. Nem lehet egyszerűen megfogalmazni a okát, csak azt kell nézni, hogy az adott gyereknek mi a jó, vagy a legkisebb rossz, és aszerint dönteni.

Én 2 dolgot emelnék ki.

Az egyik, ahogy ezt előttem olyan sokan leírták, h régebben is voltak, de nem foglalkoztak velük, nem volt neve, kódja stb. a "betegségnek", csak ráhagyták, h gyenge képességű stb. Ma ezeket szűrik, felismerik, és probálják kezelni. Ami azt is eredményezi, h szinte boldog boldogtalant fejlesztésere hordanak, olyat is, aki tényleg csak szimplán kicsit lassúbb felfogású, gyengébb képességű, de semmi baja nincs az égvilágon.

A másik, h régebben a gyerekek kint voltak a szabadban, játszottak, erdőt jártak, fociztak. Manapság meg ezt a szines, szagos, túltolt valamit tolják az orruk elé, amit minecraftnak meg a társainak nevezünk. Ma nem együtt járják az erdőt, mezőt, hanem felmennek egymáshoz videojátékozni.

Azt amúgy nem hiszem, h régebben többet foglakoztak a gyerekkel, mindeki ment a maga dolgára, nem volt divat házit írni meg együtt játszani a gyerekkel.

Nem tudom, az ország mely részében élsz, de nálunk meglehetősen kevés kisgyerek járt az oviból fejlesztésre. Olyanok, akiknek tényleg szüksége volt rá, de még azok kötül sem mind.

Inkább pont azt látom problémának, hogy a szülők nem ismerik be maguknak, hogy igenis a gyereknek kellene segítség, igenis lejjebb kellene adni a suli-igényt és nem a legerősebb, legkeményebb, kéttannyelvűbe iratni, hogy ott bukdácsoljon végig. Mert milyenmáraz, ha sznob anyuci és önérzetes apuci kicsi hercegnője csak egy átlagos (semmi idegen nyelv, zene, sport, stb) iskolába kerül?

És aztán ott kiütközik, hogy nem megy a gyereknek, ehhez ő kevés, nem érett, nem érdekli, és igenis, kell a külső segítség.

Én azt gondolom, hogy ilyen szempontból odafigyelek a gyerekemre, mégis nehéz volt eljutnom addig a pontig, hogy segítséget kérjek orvostól a gyerekemhez. Kellett hozzá, hogy gondok legyenek a suliban.

Korábban az enyémhez hasonló gyerekeket elkönyvelték rossz, lusta, neveletlen, szófogadatlan gyereknek -pedig csak egyszerűen figyelemzavaros, és tudni kell megfelelően megszólítani.