Miért van ennyi írás és olvasási nehézségekkel rendelkező gyerek manapság és mért kell ennyi gyereket okosító tornára vinni iskola kezdés előtt?

Azt látom okául, hogy több gyerek kezében van 'okosteló', mint könyv.

Nincs szókincs, nincs gyakorlás, ráadásul a telón csetelés közben nincs ékezet sem.

Rossz helyen élsz.

Itt pont az volt a gond, mindkét gyerekem osztàlyában, hogy elsőre többen is tudtak már olvasni, órán unták magukat, és rosszalkodtak.

Nem tudom, milyen elmaradott országrészben élsz, ahol ezek ma problèmàt jelentenek. A gyerek ezeket otthon tanulja, ott (nem) látja. Ha nem tud kezet mosni, akkor nem látja a szüleit kezet mosni. Ilyen egyszerű.

Szerintem afféle egymásra mutogatás miatt, amin azt értem hogy a szülő az óvodára várja a gyerek életre való felkészítését, az óvoda meg a szülőre. Az eredmény az hogy egyik sem csinál semmit. Napjainkban az emberek élete munkából és számlák fizetéséből áll. És megszokták az emberek azt hogy a megkeresett pénzért más csináljon meg helyettük mindent, beleértve a gyerekkel való foglalkozást is.

A régi időkben sokan gazdálkodtak otthon és nem jártak idegen helyre dolgozni. Így egész nap a gyerekkel lehetett a két szülő.

Sosem felejtem azt az esetet amikor egyik ismerősömnél a gyerek megkérdezte az apját hogy:

- Apu, játszol velem?

Erre az apa kupán csapta és azt mondta hogy:

- Hagyjál békén, tudod hogy hulla fáradt vagyok és holnap is vár a meló!

Aztán mivel még a házassága is kezdett rámenni a munkamániára ami nem is a saját üzlete, felmondott és újra üzemelte a szülei tanyasi gazdaságát. Ettől kezdve 180 fokot változott a család élete mert volt idő egymásra. Egyik nap meghallottam hogy a gyerek ismét hasonlót kérdezett:

- Apu, elmegyünk pecázni?

Azt vártam hogy ismét jól kupán csapja, de nem ez történt hanem ezt mondta:

- Megvan a pecabotod és a bicajod nem lapos?

Vagyis az "Iszik vagy vezet" hasonlatra lehetne azt is mondani hogy "Idegen helyen robotol és másoknak keresi a profitot ás számlákat fizet vagy gyereket nevel". Illetve röviden: "Biorobotkodik vagy gyereket nevel". Mert a kettő együtt nem igazán megy.

Régen sem volt kevesebb, csak szerencsére azért fejlődünk.

Régen a különböző ptoblémákkal küzdők el voltak könyvelve, hogy rossza és hülyék, ma már felismerik a különböző gondokat és tudják segíteni őket.

Nem akarok általánosítani, csupán két ellentétes példát írok le a környezetemből:

kislány mindjárt 3 éves lesz és nem igazán beszél, (csak annyit hogy anya, nem, cica) Szülei elviszik fejlesztő tornára, mert hogy azoktól a mozgássorozatoktól beindul az agyában olyan dolog ami a beszédközpontra hat. (most kezdték, nem tudok még eredményt mondani)

ellenpélda: még nincs 2,5 éves kisfiú és okosan mondatokban!!! értelmesen, érthetően beszél.

Laikusként mit látok?

a kislány le volt szarva nevelés szempontjából, soha nem mondókáztak vele, nem beszéltek hozzá, nagyon nagyon korán be lett ültetve a tv laptop elé, mert milyen jól elvan a gyerek, leköti a figyelmét az anyukának addig sem kell foglalkoznia vele, hisz nyűg számára a gyerek

A másik családban lévő kisfiú szigorúan napi 10perc mesét nézhet, ezenkívül anya mindig beszélt hozzá, mindig mindent kommentált, még ha a gyerek csak be volt téve a rácsos elkerített részba 2db játékkal anya akkor is folyamatosan mondta hogy épp mit csinál...

Szerintem a beszédfejlődés ezen múlik, hogy mennyit foglalkozik a szülő a gyermekkel. Persze mindenki megtanul előbb utóbb beszélni, csak ha a szülők jobban odafigyelnének a gyermekre felesleges lenne a beszédfejlesztő torna. (Vannak speciális esetek amikor szükséges, de szerintem túl sok manapság a "speciális eset")

Szóval azért kell ennyi fejlesztésre és egyéb dologra vinni az ovis, bölcsis gyereket mert nincs velük eléggé foglalkozva. Persze ez a rendszer hozadéka is hisz nagyon sok szülő szeretne 3éves koráig a gyermekkel lenni, de anyagilag egy fizetésből nem lehet megélni emiatt dolgozni kell és bölcsibe adni a gyereket és ott nem foglalkoznak velük olyan szinten, mintha anyuka lenne vele és csak őrá koncentrálna. Igen, jöhet itt a kérdés, hogy de 20-30 évvel ezelőtt még ennyi figyelmet sem kapott a gyerek és mégis minden rendben ment. Valóban, de szerintem másmilyen volt az a törődés és más a mai. Ma nagyon sokan úgy gondolják, hogy a babának éjjel nappal le kell kötni a figyelmét, és folyamatosan foglalkozni kell vele. Egyfolytában a gyerekkel kell lenni... Anyáink pedig ott tettek vettek a közelünkben és közben csak beszéltek hozzánk. majd mikor kúszni mászni kezdünk, anya főzött mi meg a konyhakövön kaptunk egy lábast szűrőt akármit és azzal játszottunk, ma meg teljesen el van szeparálva minden a gyerektől... Aztán amikor nagyobbak lettünk bevontak minket is a házimunkába, (nem sokat ért a munkánk, nem azért, hanem csak így kötötték le a figyelmünket) kaptam kisseprűt és én azzal voltam elfoglalva, amikor anyu a kertben kapált én az ágylások közt fetrengtem és simítgattam a földet, vagy segítettem veteményezni stb... nem voltam elhalmozva színes egydologra való játékokkal, eljátszottam egy darab fával, kukoricacsővel is az udvaron, apukám szerelt valamit és kaptam egy deszkát kiskalapácsot és szeget órákig elvoltam azzal hogy megtanuljam, hogyan fogjam meg a szeget hogyan kalapáljak, igen párszor az ujjamra csaptam, nem voltam agyonféltve, pár csapás után megtanultam hogy hova célozzak, ma meg a gyerekvédelem törne rám ha ezt látná a gyerek kezében... Ha nyukám sütött nem volt elkerítve a sütőajtó, mert meleg és megégethetem magam, egyszer megfogtam többé nem... nem kellett 100x elmantrázni hogy nem szabad. Megtanultam magamtól... Nem tudom, hogy tudatosak voltak-e ezek a dolgok a szüleim részéről vagy ösztönösek, de talán régen ettől tudtak a gyerekek fejlesztés nélkül is fejlődni, hogy nem egy elzárt, agyonsterilizált, mű fejlesztőjátékokkal teli világban nőttek fel, hanem a valóságban a szüleik mellett...

S folytathatnám még, de úgyis le leszek pontozva a sok elkényeztető ősanya által, mert ma a zinterneten mindenki kiokosítja magát, hogy mennyire sérül a lelke a gyereknek hogyha ezt meg ezt nem úgy csinálod... Igen sérült a mi lelkünk is, és fejlődtünk ezáltal, erősödtünk... Biztos jó burokban nevelni a gyermeket? Biztos jó megkímélni mindentől és majd felnőttként kell a kudarcokkal először szembenéznie???