22hós kisfiam kezelhetetlen néha és agresszív, mit csináljak? (bővebben lent)

Itt egy kis olvasnivaló a témában.

[link]

A kisgyermekkori agresszivitás. Frusztráció-agresszió. A szociális fejlődés, az énérvényesítés és az agresszió összefüggése

A düh már csecsemőkorban differenciálódik, akkor, ha alapvető motívumait nem elégítik ki, vagy frusztrált helyzetben. Heves, összerendezetlen mozgásban, dühös sírásban nyilvánul meg.

Kisgyermekkorban ezt az érzést a magas fokú emocionalitás és a fejlődési szint ellenmondása váltja ki. Értelmi fejlődése révén rengeteg új igény jelentkezik, de az új tárgyak használatát még nem gyakorolta be és ennek belátására még nem képes. Az akarat fejlődésével határozott céljai vannak, viszont nincs igazi akaratereje, kitartása. Megfogalmazott céljai néha ésszerűtlenek, de erről nem lehet meggyőzni.

Düh kiváltója lehet a felnőtt erőszakossága is, vagy ha saját tehetetlenségét érzi. (az akarat letörése, önálló cselekvéseinek akadályozása vagy ha nem tudja magát megértetni a környezetével).

Elpirul, vagy elsápad, hevesen sír, földre veti magát, lélegzetét visszatartja, kapkodva vesz levegőt, elkékül, görcsös állapotba kerül.

Az agresszív gyermek nemcsak pillanatnyi hangulat, bosszúság hatására bántja társait, hanem belső nyugtalansága, kiegyensúlyozatlansága kifejezéseképpen. Frusztrált állapota már olyan negatív érzéstömeget idéz elő, amit csak az agresszív viselkedéssel tud lereagálni.

Van az úgynevezett eszközként használt agresszió, ekkor tudja, hogy a másiknak kárára van azért, hogy ő megszerezhessen valamit. Azt is tudja, hogy nem helyes ha elveszi a tárgyat társától.

másik fajtája, amikor nem a tárgyért csinálja, hanem maga az agresszivitás a cél. Kedvét leli abban, ha valakit üt, harap, csíp. Itt már nagyfokú érzelmi sérülés van a háttérben.

A gyermek agresszivitásának oka lehet az érzelmi elhanyagoltság, az érzelmi kötöttség hiánya, a magányosság. A felnőtt túltörődése ugyanúgy agresszivitást okozhat, mintha magára hagyja és nem törődik vele. A szülők magatartása ha agresszív, ezt a példát veszi át a gyermek, ezt utánozza, a problémamegoldásként a szülőtől látott agresszív levezetési módot választja. A hideg korlátozó és a hideg engedékeny szülői attitűd mindenképpen agresszióhoz vezet. Egyik sem adja meg gyermekének az érzelmi szükségleteinek kielégítését, a kötődési készsége frusztrált lesz, ezt a korlátozónál rejtett, szimbolikus irányt vevő agresszióval, az engedékenynél, pedig nyílt agresszióval vezeti le a gyermek.

Az önvédelem a normális élet agresszivitása. A gyermek olyat akar csinálni, amit a felnőtt nem enged.

Az agresszió lehet nyílt vagy burkolt, gátlás csak a nevelés hatására alakulhat ki. A csoportban különösen nehéz a kezelése, bár otthonról bármikor jöhet egy-egy agresszív gyermek. Akkor okoz nagy gondot a felnőttnek, ha túl gyakori, ha a társa bántásában örömét leli a gyermek, amikor már a szabályokat is lerázza magáról.

Mindenképpen nevelési hiba eredménye, ha a személyi kapcsolatot nem alakítja ki a felnőtt. Ha nem fél a gyermek attól, hogy elveszíti a kialakított jó kapcsolatát kárpótlásként használja az agressziót. Társadalmilag elfogadott utat kell biztosítani, hogy frusztáltságából eredő dühét, haragját levezesse, pl. szerepjátékában, vagy mozgásában.

A gyermekből agresszivitást kiváltó egyéb helyzetek ismertetése. Az agresszív megnyilvánulásokkal szemben helyesen fellépő felnőtt magatartás logikája és elemzése.

A csoportban nevelkedő gyermekkel foglalkozó gondozónő számára komoly gondot jelent a gyermek agresszív megnyilvánulása. Igyekezni kell rávezetni a gyermeket a társakkal szemben tanúsított szociális viselkedés szabályaira, többek között arra, hogy síró társaikat ne bántsák, ne üssék egymást játékkal, ne húzzák egymás haját, ne harapják meg egymást. Az agresszív gyermek rendszerint nemcsak a pillanatnyi hangulat, bosszúság hatására bántják a másikat, hanem úgy tűnik, hogy keresik a módot és alkalmat, hogy a rendszerint belső nyugtalanságuk, kiegyensúlyozatlanságuk kifejezéseképpen társaikat büntessék. Erőszakos magatartásuk feloldása nehéz feladat.

A gondozó feladat, hogy miközben megakadályozza a bántó cselekedet, a bántó és bántott gyermeket egyaránt rávezesse a helyes magatartásra. Fontos, hogy a gondzónő ne csak ahhoz a gyermekhez szóljon, aki bántja a társait, mert a gyermekeknek meg kell tanulniuk elmenni, védekezni, ha bántják őket. Ha a szóbeli bátorítás, helytelenítés nem segít a nagyobb gyermeknél - akkor a szétválasztás a következő lépés.

Óvakodni kell az igazságtevéstől, és attól, hogy arra tanítsuk a gyermekeket, hogy a felnőtt oldja meg helyettük a konfliktusokat. Sokan azt kívánják, hogy az a gyermek, aki ütött, harapott, simogassa, puszilja meg a bántott társát - ez hiba. A gyermeket arra kell tanítani, hogy ha dühből v. más okból szeretné is megütni a másikat ne tegye, mondjon le róla, fékezze magát, s nem arra, hogy tegyen úgy, mintha éppen nem is így akarna cselekedni. Szeretetet, kedvességet színlelni, a gyermeket erre utasítani nem szabad. Az sem helyes, ha a sértett gyermeket arra bíztatjuk, hogy üssön vissza.

Az agresszió csak újabb agressziót szül. A gondozónak minden gyermekben, az agresszív gyermekben is teljes biztonságot kell keltenie, azt az érzést, hogy őt nem érheti baj, őt megvédik. A felnőtt gyors, sokszor kemény, erőszakos közbelépése is fokozhatja a gyermek aresszivitását. Pl.: ha nem eszik kellő mennyiséget, megpróbálják megetetni vele. A gyermeknek minden esetben csak akkor kell segíteni, ha szüksége van rá. Említést kell tenni azokról a gyermekekről, akik társaik nyugalmát, sokszor épségét erősen veszélyeztetik. Ha nem sikerül megváltoztatni viselkedésüket, láncreakcióként az egész csoportban hamar elterjed az agresszív magatartás.

A gyermeket meg kell védeni vadabb, nyugtalanabb társaktól, hogy fokozottabban szemmel tartják, v. egy ideig maga mellett tartja őt. Ez azonban csak átmeneti megoldás. Tényleges megoldást csak az agresszív gyermek viselkedésének megértése hozhat. Hátterében nevelési problémák, éjszakai felriadás miatt tapasztalt türelmetlenség, súlyos féltékenység, a szobatisztaságra nevelés kapcsán átélt események, magányosság érzése húzódhat meg.

Ha a gondozó jó kapcsolatot tud kialakítani az agresszív gyermekkel, elérheti hogy az ő kedvéért lemondjon arról, hogy társait bántsa, de igazi megoldás, ha érzelmi rendeződésével egyre kevésbé jelentkezik a vágy, hogy bántsa társait. Igyekezni kell az agresszív gyermeket akkor is észrevenni, támogatni, amikor nincs vele baj, amikor békésen játszik. Mikor társait bántja szűkszavúan kell a konfliktust elintézni.

Segítséget az a gondozó tud nyújtani, aki nem haragszik az agresszív gyermekre, aki megérti, hogy ez a viselkedés a nyugtalanság, a kiegyensúlyozatlanság, félelem, szorongás megnyilvánulása.