A kislányom jobban szereti a mostoháját, mint engem. Ez normális?!

Akkor leírom szájbarágósan: a valódi félelme alól kellene kihúzni a szőnyeget. Az pedig az, hogy anya is végérvényesen elmehet. És hogy a halál nem válogat. Ez mind igaz, de csak nagyon-nagyon ritkán következik be, annyira ritkán, hogy mondhatjuk, hogy soha. Ezen az se változtat, hogy épp a közelben történt ilyesmi. Lehet fűzni tovább, hogy mondják is, hogy kétszer nem csap ugyanoda a villám, ami azt jelenti, hogy... Értjük?

Óvodás és óvodás közt is nagy különbség lehet, de ha így előszedi a témát és így beszél róla (a gyerekek valahogy nagyon jók abban, hogy csak addig kérdeznek, amíg a rossz választ is elviselik), feltételezem, elég értelmes, és az anyját se félteném, hogy ne tudná világosan beadagolni neki a jó hírt, a "tényleg nincs baj" üzenetet meggyőző igazságokkal alátámasztva. Nem a halált kell taglalni, azt nyilván a saját tempójában fogja megtudakolni és feldolgozni.

Bsszus, örülj neki, hogy Dóri normális vele és jó a kapcsolatuk!

Én a két kezemet összetettem volna, ha a mostohaanyám értelmes nő, aki szeret, nem pedig arra teszi fel az életét, hogy míg ott vagyok náluk, tönkretegyen.

Minek kérdezgetsz tőle ilyeneket, hogy kit szeret jobban?

Ezzel csak összezavarod.

Amúgy gyerekes ez a hozzáállás, én örülnék neki, hogy a gyerekemet az apa új párja szereti, és a lányom szívesen megy hozzájuk, nem sírva és szorongva.