Testverfeltekenyseg miatt nem tudjuk, hogy erdemes-e bevallani meg egy gyereket? A kislanyunk ugyan is foggal korommel tiltakozik ellene.

Kerdezo, a valaszadok kozul MINDENKI azt irta, hogy az jon le, elkenyeztetett a gyereked. Tehat akkor itt mindenki hulye, de te tokeletes vagy. Akkor mi a jo feneert kerdezel ??

Ne szulj ujra, a meglevot neveld inkabb ...

1. a gyereket neveljétek meg

2. neki ebbe pontosan NULLA beleszólása van :)

Na sokan leragadtatok annál, hogy a gyerek az anyját félti, nehogy belehaljon.

A kérdező felsorol 8 indokot, hogy a gyerek miért nem akar tesót. Ebből egy hogy az anyját félti. A többi hét kőkemény önzőség és alkalmazkodni képtelenség. Csak egy pl hogy ő nem fog csendben lenni amíg más alszik. Mi van???. Elkényeztetett kis királylány. Figyu kérdező, szexelni szexelhettek, vagy azt is megszabja apuci nem érhet anyucihoz?

Igen, el van kényeztetve, körülötte forog a világ, nagy horderejű döntésekben is egy 8 éves dönt.

Kérdezd meg mi lett volna, ha előtte már van egy tesó, és ő meg már azért nem született volna meg, mert a tesó nem akarta.

" nem lesz csendben amig mas alszik "

Na, itt kapott volna egy hatalmas pofont, en meg elasnam magam ha ilyen kis elkenyeztetett onzo libat nevelnek!

Kérdező, az indokokat, amiket a gyereked felhoz, hogy mért nem akar tesót, simán meg lehet beszélni, és fel lehet oldozni benne a félelmet. Néhány indokból tényleg úgy tűnik, hogy elkényeztettétek, pl. az alkalmazkodni akarás teljes hiány, ő nem lesz csendben stb. Mindent csak magának akar mint egy elkényeztetett egyke. Eddig gondolom körülötte forgott a világ és mindent megkapott amit akart, nem kellett osztoznia senkivel.

Persze ő még gyerek, gyerekszemmel látja a világot, kialakult egy már meglévő élete, érthető hogy ragaszkodik hozzá, de ezzel szemben nektek, szülőknek kellene lenni az ellenpont, hogy ezeket a félelmeket feloldjátok benne. De ez a hozzáállása, hogy ő semmire sem "hajlandó", ez nagyfokú nagyképűségre és elkényeztetettségre vall. Nem érti, hogy ő még csak gyerek, és nem minden úgy van ahogy ő akarja. Ezért írta a többi válaszoló is h el van kényeztetve.

Abban igaza van, hogy ne rakjátok egy szobába az újszülöttel, ez teljesen abszurd egy iskolással egy szobában, valóban zavarná a tanulásban és az éjszakai pihenésben is - de remélem ezt nem így tervezitek h ők majd egy szobában lesznek, ugye?!? Főleg ha van másik nagyszoba is ahová akár ti is ki tudtok költözni.

A többi indok h mikre nem hajlandó az az elkényeztetett nevelés következménye, pl. nem hajlandó csendben maradni amíg más alszik???? wtf? Ez szerintem tök alap, akkor is ha nincs kistesója az embernek.

A többi indokot neked kell feloldani benne, elmagyarázni, hogy nagyon kicsi az esélye h valaki meghal szülés közben, megígérni hogy akkor is marad rá időd ha születne egy testvér, illetve akkor előbb el tudnád hozni az iskolából, nem kellene 5-ig maradnia, nem kellene napközisnek lennie, illetve hogy nem lenne gond abból h ő a nagy, mert nem ő felelne a kistesó tettiért stb.

Én óvatos lennék azért a jelenség felbélyegzésével (testvérféltékenység). Az ok felbélyegzésével ugyanígy (elkényeztetés). Ilyen heves indulatnál azért inkább lépjünk kettőt hátra és próbáljunk meg a sorok között olvasni. Ezt amúgy is célszerű gyerekeknél (és gyermek szintjén viselkedő felnőtteknél), mert a gyerekkor értelemszerű velejárója, hogy nincsenek még kialakult konfliktuskezelési praktikák, önreflexió, komplex elemzési készség, a gyermek heves reakciója valami hátsó jelenségre mutat rá, hogy van valami konfliktus, amit szavakkal nem tud kifejezni, muszáj a világ azon kicsiny töredékében gondolkodni, annak a fogalomkészletét használni, amit ismer. Ha maradunk a sablonoknál, az elkényeztetéssel szemben akár érzelmi elhanyagoltság is lehet mögötte, elég csak abba belegondolni, hogy a bőséget kevésbé védelmezzük, mint azt, amiből nekünk is kevés van. És ez nem kritika, sajnos a legodafigyelőbb családban is maradhatnak észrevétlenül problémák, a legfelkészültebb szülővel is előfordulhat, hogy egy óvatlan pillanatban elbagatellizálja a gyereke érzéseit, amiből sajnos a gyerekek ösztönösen vonnak le rossz következtetéseket, hogy nem tudnak megfelelni a szülőknek, nem elég jók (itt még csak nekik, de a későbbiekben senkinek sem, jön a kisebbségi komplexus, alacsony önértékelés, kapcsolatteremtési problémák stb.), az ő érzéseik nem fontosak, ők sem fontosak stb. Lehetséges persze ilyen korban a kortárs csoport hatása is, de nem kognitív szinten, vagyis nem a konkrét történetek ismertetésével, hihetőbb, hogy a gyerek már amúgy is túlérzékeny volt egy ponton korábbi, családban szerzett élményei miatt, s mások sztorija csak aktivált valami parát.

A kislány viselkedése öntudatlanul is segélykiáltás, megmutatja, hogy komoly, mondhatni egzisztenciális félelmekkel él együtt a gyerek. Itt nem látunk, nem is láthatunk rá arra, hogy milyen félelmek ezek és valójában hol gyökereznek, kár találgatni. Az biztos, hogy nem a tesó érkezésének lehetősége van mögötte, ez jóval elemibb, mélyebb és bonyolultabb traumatizáltság, ami akkor is ott van, ha semmi sem "nyomja be a gombot".

Felnőtt fejjel nehéz belegondolni abba, hogy hogyan működnek a gyerekek, könnyen siklunk el afelett, hogy mi az, ami az adott korban a legfontosabb, hogyan fejtik meg a számukra még ismeretlen világot, ezért is jobb ilyen helyzetben felkeresni egy jó szakembert, gyermekpszichológust. Szülőként is fontos nyitottnak lenni a pszichoterápiára, mert ez a legritkább esetben kizárólag a gyerek problémája...

Ha ő ennyire ellenzi akkor inkább hagyjátok rá. Egyépként előzőkhöz szólok most, VAN bele szólása, mert az ő gyerek koráról lenne szó.

Kérdező, szerintem inkább, ne ha ennyire nem szeretné.