Testverfeltekenyseg miatt nem tudjuk, hogy erdemes-e bevallani meg egy gyereket? A kislanyunk ugyan is foggal korommel tiltakozik ellene.

Mit mond, miért nem akar? Lehet erről beszélgetni, sőt kell is. Abban az esetben is, ha esetleg nem lesz tesó.

Nálunk a legnagyobb volt 13, mikor a legkisebbet vártuk. Nem volt lelkes, de ilyen hisztit nem csapott. Elbeszélgettünk vele, hogy miktől tart, és mi mit hogyan szeretnénk.

Most 2 éves a pici, imádják egymást, és a nagy tesó is örül, hogy most bő 3 évig itthon vagyok mindig.

Áh, hát a ti neveléseteknél valami nagy gond lehet. Nehogy egy 8 éves döntse már el, hogy lesz-e még gyermeketek. Meg miért mond olyanokat, hogy ""tönkreteszitek az életét ""? Jah, később meg majd azzal, hogy nem mehet 12 évesen az éjszakába, nem tudtok neki esetleg csucstelefont venni, meg ilyenek. Egyáltalán, a korlátokat, szabályokat nem fogja tűrni egész életében, ha így irányít benneteket. Állandóan zsarolni fog, ha most nem húzzátok be a kéziféket. Mi már ez ?

Azzal fogjátok az életét hosszútávon tönkretenni, ha most ráhagytok mindent. Ami rövidtávon egyszerű megoldás, az hosszútávon nem lesz az. Szóval nagyon gyorsan állj a sarkadra és még addig neveld meg a királykisasszonyt, amig nem késő.

Én már nem vállalnék még egy gyereket, 8 éves van véleménye. Itt nem az számít, hofy el van kényeztetve vagy nem.

Igen vannak olyanok akik nem szeretnének testvért. Ha lenne akkor mit csinálsz ha gyűlölni fogják egymást? Állandó veszekedés stb. Ha boldogok vagytok ne legyen tesó felesleges

Nem értem azokat a válaszokat, akik azt mondják, hogy nehogy már a gyerek döntse el...Nektek a gyereketek nem része a családnak a közös döntésnek? "Nálatok a gyereknek kuss a neve, mert azt mondtam?"

Szerintem a kérdező gyermekének félelmei teljesen jogosak és egy kisebb gyerekben is felmerülnek, csak esetleg nem tudja elmondani, másképp fejezi ki.

Szerintem próbáld meg a félelmeit megbeszélni a lányoddal, hogy mi hogy lenne, ha lenne még egy gyerkőc és hogy oldanátok meg a hétköznapokat. Vond bele mindenbe a pici körül, amit szívesen csinálna, de tudasd vele, hogy neki nem lesz kötelessége bébiszitterének lenni 8 év múlva.

Meg persze gondoljátok végig, hogy biztosan akarjátok-e a babát.

#17 Része a családnak a gyerek is. De ettől Függetlenül vannak dolgok, amibe nem szólhat bele. Mint ahogy én se szólhatok bele mindenbe.

A gyerek vállalás 2 emberre tartozik. Sem a gyerek, sem az anyós, sem a politika nem szólhat bele.

Az érvei meg... ez már szinte lelki terror. Egy 8 éves ilyeneket mondjon. Szerintem durva.

Ha autóbalesetben hunyt volna el az osztálytársa anyukája, akkor soha nem ülnél autóba? Ugye, hogy nem.

Szerintem butaság volt beavatni. Nem kell az ő engedélye. Egy 8 évesnek ez túl nagy"hatalom".

14-re:

Anyja halálától fél....

Meg kell magyarázni neki, hogy sok más veszély is van az életben. Pl. autóval is lehet halálos balesetet szenvedni, vétlenként is. Most akkor sose üljünk autóba többé?

Az, hogy már apja új nőjéről fantáziál, mikor momentán épp még nagyon is élő :DDD anyjával vitatkozik, nekem nagyon furcsa.

A többi probléma eredője gyakorlatilag ugyanaz: nem lenne külön szobája.

És - kövezzetek meg a véleményemért - de ebben bizony igaza is van!

8-9 év korkülönbség túl nagy a közös szobához! Más lenne, ha 2-3 év lenne, akkor minimum kamaszkorig ez elfogadható, sőt, valószínűleg élveznék is az együttlétet.

Mondjuk azért az elkényeztetéssel és félrecsúszott neveléssel én is egyetértek. Ezen a mondaton pl. piszokul fennakadtam: "o nem lesz csondben csak azert mert valaki aludni akar". Khm, és ha apja/anyja lepihenne délután, vagy a hétvégi ebéd után? Régen rossz, ha eddig föl se merült otthon, hogy neki is tekintettel kéne lennie a szüleire, nemcsak fordítva!

Szerintem ha tényleg akartok kistestvért, akkor először vegyetek olyan lakást, ahol külön szobája lenne mindegyik gyereknek. Közben pedig tudatosítani kéne lányodban, hogy egy normális családban mindenki tekintettel van mindenkire. Nekem nagyon furcsa az is, hogy ha nem tetszik neki valami, akkor azzal fenyegetődzik, hogy másnál lakna. Gyerekkoromban sosem jutott eszembe, hogy bárki másnál lakhatnék, mint a saját szüleimnél (pedig engem is nagyon szerettek pl. a nagyszüleim, keresztszüleim).

De el kell mondanom azt is, hogy rendkívül rossz példa, ha társaitól azt látja, hogy a kisebbik testvér miatt a nagyobbik le van sz...va. Szóval, igenis úgy kell szerveznetek a kistestvér születése után az életet, hogy jusson anyának/apának ideje minden nap CSAK VELE (!!!) is foglalkozni. Hiába nem kell már öltöztetni, fürdetni, a lelkének igenis szüksége van törődésre.

Pl. én érvelnék azzal, hogy ha a babával 3 évig itthon van anyuka, akkor őneki nem kell napköziben lennie és többet lehet itthon, többet lehet anyával.

"Ha autóbalesetben hunyt volna el az osztálytársa anyukája, akkor soha nem ülnél autóba? Ugye, hogy nem."

Igen, beülnék az autóba, de attól még autóban érezhetek félelmet, hogy megtörténik velem is ugyanaz, esetleg! Mindezek az érzések egy 8 évestől pedig abszolút nem alaptalanok. Egy 8 éves gyereknek azt mondanád, hogy a félelme hülyeség és ilyen az élet?