Őszintén, ti élvezitek/élveztétek a kisbabás, kisgyerekes időszakot? Boldogok vagytok?

Nekem is voltak ilyen napok mint 7-esnek.

Amikor 3 napja is csak két orákra tudok lefekudni es mindig sirásra kelek vagy arra hogy fejbevág egy muanyag játékkal :)

Alapvetően megis az életem is odaadnám érte.

Irto kegyetlen a kimerultség es robot, 40 perces szoptatás, 40 perces altatás, sterilizálás, tipegősikàlás es letelt az idő, megint szoptatàs.ezt napi 24-ben alvàs nelkul. A babám napi 6 orát ha aludt. Nemis tudom hogy birta. Csak ez tartotta bennem a lelket, ha ő birja, nekem is birni kell elvégre en vagyok a felnott :)

En tudatosan kellett hogy beepitsek olyan perceket amikor végre leulok SEMMIT nem csinálok CSAK szeretve gügyögök esbabázok hogy meg is éljem a babakort amely pillanatok megmaradnak örökre mert a pelenkázás feledésbe merul, de amikor az első szeretlek szora 3 hetes korában kalimpalva kezd vigyorogni , mikozben en azon morfondiroztam lehet még nem is érti a szavakat, meglepetésemre olyan szeretve viszonozta hogy ma is megkönnyezem!:)

Igen élvezem.Nem mindig.Vannak rohadt nehéz napok.

Fiam 19 lányom 12 éves.A kicsi pedig 1 éves.Talán a korom miatt a legnehezebb vele.40 vagyok....ég és föld huszonévesen és most babázni.

Most 2 hete szinte pokol minden nap.Elindult, minden pillanatban figyelnem kell rá, aludni nem akar, egy poharat nem tudok odébb tenni mellette.Ha alszik azt se tudom mihez kapjak.Nehéz.De jó😊

Szóval összességében inkább élvezem mint nem.És mivel én már tudom milyen hamar felnönek, így a nehézségek ellenére is próbálom kiélvezni ezt az időszakot.

Az első 1 évet élveztem, kihívás volt és kellemes, boldog egyaránt.

Most, hogy másfél éves, élvezem hogy önálló, de baromira belefásultam az itthonlétbe..

Magát az időszakot élvezem - leszámítva a verekedést és a dacoskodást - de úgy az életemet nézve unatkozok..

Akkor vagyok boldog, ha apával együtt kirándulni megyünk valahova vagy együtt csinálunk valamit. De a hétköznapok.. Na az lehangoló :(

Van amikor ki nem allhatom, van amikor imadom a kisgyerekes idoszakot. A rossz benne az, hogy nem beszel meg a gyerek, neha ugy erzem mintha egesz nap magamban beszelnek. Szeretnek mar meselni ugy hogy megerti, szeretnem ha o kerne hogy meseljunk, jatszunk, de egyelore csak tepkedi a mesekonyv lapjait es semmi jatek nem koti le igazan. Neha emiatt egesz nap egyedul erzem magam, olyan remenytelen depresszios kedvem lesz.

Viszont imadok vele lenni amugy, latni ahogy racsodalkozik az egyszeru dolgokra, pl madarakra, felhokre, esore. Sokszor nosztalgikus hangulatom lesz ilyenkor.

A baba kor en megvallom oszinten maga volt a remalom. 1 eves koraig alig aludtam, minden levegovetelere felkeltem.

Idegesitett a rengeteg boges, az, hogy sosem lehetek egyedul.

1.5 eves kora ota jobb. Sokat kirandulunk, mar probalgatja a szavakat, neha ugy erzem tok jo minden.

Hogy boldog vagyok-e? Hat annak orulok, hogy 30 alatt bevallaltam a gyerekezest es tulvagyok a terhessegen es csecsemokoron..megegyszer nem akarnam ezt vegigcsinalni..

Az elso évet en sem igazan elveztem. A fáradtságot es kialvatlansagot egyszeruen nem tudtam uralni. Hozzá jott nemi depresszio, sokszor sírtam es bezarva ereztem magam a sajat eletembe, pedig volt segitsegem is, csak valahogy nekem volt ez sok.

1,5 eves koratol aludta at az ejszakat, onnantol gyokerestol jobb lett minden. Jobban bírtam a strapat nappal, merthogy a felfedezo korszak kellos kozepen allando felugyelet kellett, sok pakolnivaloval.

2 eves korig jo volt minden, csak kezdett keves lenni nekem az itthonlet. Munkahely csak 3 eves koratol volt elerheto ismet.

Ezen túllépve a kezdodo dackorszaka volt még nagggyon nehez idoszak, ezt apukaval felvaltva éltük tul szo szerint.

Most 5 eves, nem mondom hogy mindig szot fogad es nincsenek meg hiszti maradvanyok, de egy okos ertelmes erett nagylany, akivel konnyu jatszani, kimozdulni, szereti a tarsasagot, szoval most ismet konnyebb.

Ilyen idoszakos ez az egesz.

Teso nincs, eleg o nekunk. Meg egyszer mar nem kezdenem elorol, hiaba imadom!

Nem, utáltam

- hogy állandóan a seggemben van

- kb. nem aludtam több, mint egy évig

- sokszor sírt (hasfájós volt)

- a védőnő a szoptatás miatt cs.sztetett - nem volt tejem, de ő csak mondta-mondta

- kismilliószor ismételgetni kellett mindent

- nem volt saját életem, félórát nem tudtam a hobbimmal foglalkozni, mert nappal is alig aludt

Mostmár 5 éves, nagyon jó minden, önálló, sokszor órákig elvan egyedül, szeret velem sütni, ám máskor közösen énekelünk, olvasunk (ő tanulgatja a betűket), jégkorizni tanítom.

Apjával focit néznek, fociznak, sokat túrázunk nyáron, stb.