Ebben az esetben beleszólnál, más hogy 'neveli' a gyerekét?

Nem normális, amit csinálnak, de nem szólhatsz bele, mert még ők lesznek megsértődve.

Mondjuk azt én sem értem, h az ilyenek miért vállalnak gyereket, esetleg kirakhatnák az erdőben, mert egy kóbor kutya falka jobb nevelői lennének, mint ezek.

Azt sem értem, h az oviban nem tűnt fel az elhanyagolás? (Nem anyagi, gondolom azzal takarják a tényeket).

De ha most a suliban a tanárok nem tesznek lépéseket, pedig látják, h a kislány nem zárkozik fel, sőt..., nem viszik fejlesztésre, és esetleg egy pszyhologusi elbeszélgetésen szélsőséges eredményt eredményt adnak, a gyámügynek lépnie kell. De ehhez az iskola segitségére és részvételére lenne szükség, amit valjuk be, az iskolák nagy ívben kerülnek.

Azért én nem gondolom, hogy ennyire "nemtörődömnek" kellene hozzáállnunk, mint ahogyan azt az eddigi kommentelők vallják. Létezik kollektív felelősségtudat is, és szerintem te emiatt szeretnél segíteno annak a kislánynak, kérdező, ami szerintem dicséretes. Ugyanis a közmondás sem véletlenül állítja: "Vétkesek közt CINKOS, aki néma!" Kvázi, ha valaki tud valamit, ami rossz de elnéz felette, s meg se próbál segíteni, az ugyanannyira vétkes, mint az, aki a bűnt elköveti. A vallás is elég jó útmutató ebben: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!", amelynek megnyilvánulása nálad a segítőkészség.

Ennek a boldogtalan kislánynak sosem lesz jó élete, ha így marad, sosem lesz boldog. Nincs annál rosszabb, amikor valaki azért szenved, mert lesz..rják! Szerintem fogjatok össze a pedagógusaival, akik eddig segíteni próbáltak neki, és jelezzétek ezt a gyermekvédelemnek! Észbe nem valószínű, hogy fognak kapni a szülei, ellenben a kislány ha minél kevesebb időt tölt ebben a lelkiterror környezetében otthon, s mielőbb szerető családba kerül, ahol szeretik és biztosítani tudják a számára a korának és igényének megfelelő szintű fejlesztést, MÉG MENTHETŐ.

Vagy ugye senki sem akarja, hogy egész életét majd a gyakorikérdéseken, meg hasonló fórumokon töltse le szeretet után kutatva, miközben soha nem fogja addigi sérelmei miatt tudni igazán befogadni azt, ha esetleg találna is valakit, aki valóban szeretné, szereti?

MOST MÉG NEM KÉSŐ CSELEKEDNI!

Beleszólni? - azt nem teheted.

A maximum az, hogy közeli rokonról lévén szó, beszélgethesz velük, te hogyan csinálnád.

Aztán vagy elgondolkodnak rajta, vagy 'izomból' elutasítják.

Az egy dolog, hogy a kislány el van hanyagolva, de nem biztos, hogy ettől ilyes, persze esélyes.

Velem nagyon sokat törődtek a szüleim, de én sem beszéltem az oviban egy szót sem, nem ettem, nem ittam, nem játszottam csak sírtam. Az iskola jobb volt, de ott sem lettem túl beszédes.

Az olvasás sem ment annyira, mert nem mertem hangosan olvasni, sem otthon, sem az iskolában.

Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy nem csak az elhanyagolt gyerekekkel vannak ilyen jellegű gondok.

Az persze jó lenne, ha többet törődnének vele, de most őszintént szerinted, ha szóvá tennéd a szüleinek, akkor észbekapnánák, hogy jééé, tényleg, mostantól törődök vele? Nem túl valószínű, így nem tudsz sokat tenni!