Mit tanácsoltok? Vigyük szakemberhez?
Kisfiam 9 éves, kiváló tanuló és sportoló, versenyekre viszik. Folyton dicsérjük mi a szülei is és az iskolában is a tanítónői, de semmi önbizalma nincs, teljesen alul értékeli magát, a saját teljesítményét lekicsinyli (pl. tavaly megyei 2. lett egy nyelvtan versenyen, de szerinte csak szerencséje volt és azért kitűnő tanuló, mert a tanítónéni szereti). Nagyon csendes, udvarias és megfontolt, ami a vele kapcsolatban lévő felnőttek szerint jó tulajdonság, de én inkább azt látom, hogy szorong és bizonytalan. Itthon és a barátai között ő is nagyszájú és laza, de látom, hogy teljesen más mint a kortársai. Pl. foci edzésen a többiek teli torokból ordítanak, hogy passz, passz, ő sosem. A többiek állandóan gólt akarnak rúgni, még a hátvéd posztról is, ő ilyet nem tenne, mert ő azt csinálja, amit az edző mondott. Látom, hogy irigyli a többiek lazaságát.
Abban sem vagyok biztos, hogy neki kell szakember. Lehet, hogy nekünk kellene tanácsokat kapni, hogy hogyan erősítsük az önbizalmát. Szerintetek hova forduljak?
Hát én nem vagyok szakember, de van egy értelmes jó képességű gyerek, akivel az a baj, hogy túl normális?
Ha zülleszteni szeretnétek mindenképpen valami rossz társaságot javaslok. Ha isznak, drogoznak, az a legjobb, akkor hamar lesz olyan hozzáállása a gyereknek, hogy hatalmas egoval kezel mindent, mindenkit lekezel és mindenkin átgázol.
Google:gyermek önbizalomfejlesztése, tippek
Olyasmiket szoktak javasolni pl bízz rá olyan dolgokat amiket meg tud csinálni, és dícsérd, milyen nagy és ügyes már, legyen az akár beágyazás, porszi, virágnevelgetés, önállo fürdés, vagy lehet kapni sok olyan ötletfüzetet pl hogyan építsunk sárkányt eregetéshez, diobol hajót, teknőst, állítsd kihivások elé, pl gyakoroljon szaturnuszlabdán es együtt örüljetek a sikernek, vagy kapaszkodjon ugy fel, hogy a lábát is magasra emeli, fekvőtámaszozzon, vagy hidba menjen, kézenálljon, bármi ami uj és egyutt örülni.
A focit hozták pont fel példának, hogy önfeledten játszunk es ne sajnálkozzunk hogy pl kapufa volt hanem akkor is a probalkozast dicsérni, milyen szuperül nekilendült, es milyen nagy ívben repult a labda, hu majdnem goool, veszélyes vagy :)
Örülök neki, hogy jó gyerek, de annak nem hogy nem boldog. Felnőtt szemmel persze, hogy az a jó, ha a gyerek normális és jól nevelt, de neki is jó ez? Hogy mindenkinél kevesebbnek érzi magát annak ellenére, hogy az ellenkezője igaz? Hogy nem mer önfeledten szórakozni?
Egy ismerősöm mondta azt a saját gyerekéről, hogy sok olyan tulajdonsága van, ami gyerekként negatív (törtetés, önzés), viszont felnőttként majd nagy hasznát veszi. Na ez a fiamból teljesen hiányzik, ahogy belőlem is és tudom, hogy milyen rossz.
Mintha engem írtál volna le, leszámítva a versenyzést, focit.
Én is hasonlóan azt gondolom magamról, hogy nem tudom megcsinálni, nem sikerül. Pedig mindenki azt mondja ,hogy okos vagyok. A szüleim, barátaim is biztatnak, hogy vigyem véghez amit elkezdtem (például nem rég lett meg a jogsim, de azt hittem sose lesz meg, mégis elsőre lett minden meg)
Próbáld meg neki elmagyarázni, hogy csak a jót hallja meg, ne a rosszat ami szerinte ő nem jó, vagy szerencséje van. Nem, ha ügyes, akkor ügyes! Persze nem arra kell most buzdítani, hogy akkor legyen nagyképű, hanem, hogy tudja,mennyit 3r, és azt egészséges önbizalommal,alázattal csinálja.
20/lány
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!