Több hónapja tart, hogy a 2,5 éves kisfiam nem mer elaludni és hajnalban 1-2 alkalommal felriad, hangosan engem hív. Tanácsokat szeretnék kérni, illetve milyen szakemberhez fordulhatnék, hogy megoldást találjak a helyzetre?

Szerintem nincs semmi baja a kisfiadnak, pont úgy viselkedik, ahogy a 2,5 évesek általában. Biztosan olvasgattál már a témában, ebben a korban jelenik meg az absztrakt dolgoktól való félelem. Ilyen a sötétség, furcsa árnyék a sötét szoba sarkában, az ágy alatt megbújó képzeletbeli lények, a szekrények, a hangok. Abszolút időben van a kisfiad. Nem törvényszerű, lehet, hogy a lányodnál nem volt ilyen, a fiadnál viszont van. Sokat árthatsz neki azzal, ha nem veszed igazán komolyan a félelmeit. Ebben az időszakban nem tudod elrontani azzal, ha mellette maradsz vagy ő alszik veled. Ez igazi szükséglet a részéről, amelyet ha kielégítesz, biztonságérzetet adsz neki, ha nem elégíted ki, elkezdhet komolyan szorongani. Szval aludj vele, akkor te is kipihent leszel vagy maradj bent vele addig, amíg el nem alszik, és ha éjjel felébred, engedjétek magatok közé a szülői ágyba! Mindezzel egy komoly biztonságérzet-löketet adsz neki, amire most nagyon szüksége van. Olyan ez, mint egy újabb szeparációs szorongás azzal a különbséggel, hogy most nem a te elvesztésedtől fél, hanem absztrakt dolgoktól, és csak te vagy képes biztonságot adni neki.

A kisfiam 4 éves. Pont a kisfiaddal egyidős lehetett, amikor elkezdett éjjelente ébredni (addig mér egy éve kb. stabilan átaludta az éjszakát). Azóta tartanak az éjjeli ébredések, most már el is meséli, ha rosszat álmodott, vagy ha megijedt valamitől a szobájában a félhomályban. Ilyenkor átjön közénk, és boldogan tovább alszik.

A kislányom 2,5 éves, Nála még nem kezdődött el ez a dolog, lehet, hogy nem is fog, nincs két egyforma gyermek, de ha el fog, bátran átjöhet majd közénk, négyen is elférünk a nagyágyban😉

Egyébként Ők is egy szobában alszanak, de ez ilyenkor sztem nem számít semmit, a félős kisgyermek a szülőjéhez akar bújni, hogy teljesen biztonságban érezze magát.

Nálunk az esti meseolvasás után villanykapcsolás vam, és én bent maradok Velük. A fiam (felnőtt méretű) ágyában altatom el Őket, szorosan hozzám bújnak mindketten, aztán elalvás után átteszem a kislányom az Ő ágyába.

Szval én valahogy azt érzem, minden segítséget meg kell adnom Nekik ahhoz, hogy békés álmuk legyen. Nagyon kicsik még, nem meglepő, ha még nem tudnak egyedül elaludni, mint ahogy az sem meglepő, ha éjjel felriadnak és keresnek minket.

Te a férjeddel alszol egy ágyban, elalvás előtt még lehet, hogy netezel vagy olvasol, tévézel, beszélgetsz a pároddal. A fiadnak miért kellene lámpaoltás után a félhomályban egyedül az ágyikójában elaludnia? És éjjel miért ne lehetne rád szüksége a visszaalváshoz?

Lépj bele a kisfiad képzeletbeli "cipőjébe", és akkor jobban megérted majd az érzéseit!

Off!😊

Kedves 2-es! Az 1-es vagyok...és nagyon köszönöm, nagyon jól estek a szavaid!