Milyen jövőt biztosítasz a gyermekednek?

persze elvben nagyon szépen hangzik, ahogy az első válaszoló megfogalmazta, de a gyakorlatban nagyobb iskolás gyereknél már nem ennyire egyszerű.

Írok egy példát: a mi fiunk nagyon jól sportol, de bizony-bizony vannak hullámvölgyek amikor igencsak rá kell piritani, hogy menjen edzésre, ne hagyja abba, mert később nem tudja már folytatni, ha meggondolná magát. Tehát a szülőnek kell adott helyzetben okosabbnak lenni, pontosabban mérlegelni kell megtanulni, hogy az adott tevékenységből már tényleg elege van vagy csak kicsit mélyponton van és besokallt, ezt adott esetben nagyon nehéz eldönteni.

A másik, hogy milyen iskolába íratod? Ahol lazák és jól érzi magát a gyerek, vagy kemény és nagy az elvárás, ott kevésbé jó neki, de hosszútávon talán meghozza gyümölcsét, mert talán egy jobb egyetemre kerül be? Ezek szélsőségek tudom, van átmenet is természtesen, de ezzel akartam szemlélteni, h mire gondolok.

Amit biztosítok neki, az érzelmi és anyagi biztonság. Itthon normális, szeretetteljes légkör, stabil párkapcsolatban élünk a férjemmel, szerintem ez az alapja az egészséges gyerekkornak. Szerencsére jó az anyagi helyzetünk is, adott esetben tudjuk támogatni anyagilag az egyetemet, esetleg lakásvásárlást.

Amiben biztos voltam meg a gyermekvállalás előtt, az az volt, hogy erőltetni semmit nem fogok. A jövőjét ő tervezi, ő irányítja én max az utakat, a lehetőségeket mutatom meg, kínálom fel.

Külföldre költöztünk, ez eleve segít neki. Plusz a helyi nyelv mellett angolul is beszel, na meg egyértelmű, hogy az anyanyelvén is. Ez fontos volt nekem, hogy tudjon nyelveket, de nem eroltettem ezt se, csak felkeltettem az érdeklődését.

Amit próbálok neki átadni, az az, hogy bármit is csinál, adja a legjobbat, ami tőle telik, tisztieké a társait és a többi embert, gondolkodjon, mielőtt kimondja a véleményét és segítsen, ha tud.

#1-es értek egyet.

Mi "csak" annyit szeretnénk elérni ,hogy kiegyensúlyozott,boldog felnőtt legyen.Sok mindent megmutatva neki,hogy legyen lehetősége megtalàlni az útjàt.Hogy olyan dologgal foglalkozzon,amit szeret.Megtanítani,hogy a kemény munka mindig kifizetődik,mindegy,hogy asztalos ként vagy projekt menedzserként.Anyagilag mindig stabil védőhàlója lesz,ami nem jelenti,hogy el fogjuk kényeztetni.Szóval mi nem mentünk bele a teljesítmény hajszolàsos,babaangolos,okosítótornàs trendi őrületbe.

Alapokra, amikkel megállja majd a helyét.

Szocializáltság, nyitottság, optimizmus, kudarcfelfolgozási képesség, szorgalom, kitartás, kreativitás, önbecsülés, önbizalom, gyűjtés, önálloság, ilyesmik.

Hogy munkahelyeken ill a tarsadalomba beilleszkedni tudjon, élet adta pofonokbol felálljon es ujabb lehetőségeket keressen, ne legyen kapcsolatfuggő vagy drogfüggo, hanem higgyen magában, céltudatos legyen, egy szerelmi bánatot fel tudjon dolgozni, vagy ha mi már nem leszunk saját magára is tudjon számitani, ne féljen a kihivasoktol hanem álljon eléjük, higgyen az álmokban de ne illuziokban éljen, anyagiak, pénz értékrendje is legyen mert szerelemből nem lehet megélni, kerülje az őt lehuzo, rombolo embereket es azokkal vállaljon közösséget akik épitik.

Mindezt "kicsiben"tanitom. Pl ha nem sikerul a fára mászni, nem sirunk, nem adjuk fel, probálgatjuk ujra es ujra akár napokon át, peldalozom pl a tanulovezetőkkel es együtt örülünk ha sikerult.

Vagy tükrözöm neki a tarsadalmat pl látod hogy elfordult tőled a kisgyerek ha csunyán rákiabalsz? Vagy nezd adtál egy falevelet es mosolyog es vár téged játszani. A jora jokat kapsz válaszul, a rosszra pedig rosszat

Ilyesmik. Még kisgyerekek.

Jó kérdés!

Mi hárman vagyunk testvérek. Apám azon volt, hogy mindegy mivel foglalkozunk, csak csináljuk végig. Ezt a saját hibájából tanulva mondta.

Anyám a habitusunknak megfelelően irányított minket, konkrét elképzelései voltak, hogy melyikünk milyen területen fog elhelyezkedni. Közben az idők megváltoztak, és ami akkor jó szakmának számított, az később már nem volt az. Mi is más irányba helyezkedtünk, mint tervezte.

Bennem is megvan a hajlam sajnos, ami anyámban, de én max. annyit szeretnék, hogy ha már a Jóisten adott hozzá eszet és akaratosságot, ahogy látom:) akkor lediplomázzon mindkettő. Ne buta és rosszindulatú emberekkel legyenek körülvéve a munkahelyükön, amiben a szüleimnek és nekem is volt sajnos részem.

Most annyit igyekszünk biztosítani, hogy felnőtt korukra legyen honnan elindulni, ne albérletből kelljen kezdeni az életüket. Aztán ez vagy sikerül, vagy nem.

A "lesz ahogy lesz" számomra nem opció. Általában a "semmiből nem lesz semmi." Ezt gondolom.