Hogy érdeklődjek sértődés nélkül a gyerekről?

3 éves korig "illik" elkezdeni beszélni. Ha nem látod rendszeresen pár órára a gyereket "feloldódott" állapotban csak futtában, mikor is ő pl. inkább az anyja mögé bújik, akkor tényleg nem vonhatsz le következtetést arról, mit szoktak vagy sem vele csinálni.

Ha szeretnél róla beszélgetni, infót szerezni, ne direktbe kérdezd meg, hogy ugye látta orvos vagy ugye szoktak vele mondókázni, mert az a gyanúd, hogy csak a tévé előtt ültetik egész nap ... hanem érdeklődj arról mit szeret, hol jártak, ott mi történt, milyen volt a napjuk, nemtudomén megette-e az ebédet :) - minden szülő szívesen beszél a gyerekéről. Ha közeli barát, rokon vagy, és vagy annyira jóban vele és fúrja az oldalad a teljesítménye, hát vállald be órára, rögtön fogod látni, hogy megérti-e, amit mondasz és megérteti-e magát mutogatással, arckifejezésekkel. Ha igen, valószínűleg fog majd beszélni is.

Az én egyik gyerekem 2 és fél éves koráig csak azt mondta, hogy "eeee" (akkor azt hittük, ennél nincs idegesítőbb). Aztán összetett mondatokkal kezdte egyik nap, az ilyen foszlányok meg állathangok kimaradtak. De addig is nagyon jól instruált mindenkit :)

Írod, hogy az orvos szerint a szülő babaként kezeli, most meg a védőnő is tud róla! Ezek szerint fognak intézkedni, nem neked KELL (akár sértődéssel, akár anélkül)...

Én csak az óvónőjét sajnálom a gyereknek előre is, főleg a szülők miatt...

Nem értek egyet az előttem szólókkal. Ez a gond sok emberrel hogy Ja nem a te dolgod mit foglalkozol vele , biztos rosszindulatú vagy. Pont hogy a doki védőnő nem látja sűrűn a gyereket es nem tud tiszta képet kialakítani róla ha a szülő mondjuk nem őszinte , aztan bekerül az oviba es bumm küldik is fejlesztésre meg kivizsgálásra , aztan a szülők vannak felháborodva h de az o gyerekével semmi baj , tudom tapasztalatból mondom gyerekekkel foglalkozom.

Nyilván tény hogy ez a szülők dolga lenne es ha ők nem fogadjak el a segítséget tanácsot nem tudsz mit tenni . Pedig sokan nem tudják hogy a korai fejlesztés a leghasznosabb

Ezt bírom, ha valaki azt látja, hogy valahol nem úgy fejlődik a gyerek, ahogy kell és észrevételezi, vagy csak érdeklődni szeretne, mert lehet, hogy ha tényleg baj van, akkor tud segíteni (igen, van ilyen), akkor egyből leoltják, hogy mi közöd hozzá.

De, amikor halálra éheztetnek/vernek stb. egy kisgyereket, akkor egyből mindenki jön, hogy hol volt a védőnő, orvos, SZOMSZÉD, BARÁTNŐ, NAGYI vagy bárki, aki észlelte volna és jelentette volna.

Most akkor, ha valaki gondot érez, akkor kussoljon vagy ne?!!! Döntsétek már el.

Én pl. nem vettem észre, hanem az anyósom, hogy a gyerekkel rosszul tartja a fejét 2 hetesen, és kiderült hogy igaza volt. Nem megsértődtem, hanem örültem, hogy "belepofázott", hogy felhívta a figyelmem egy általa furcsának vélt dologra. Mi nem megsértődtünk, hogy belepofázik, hanem elvittük kivizsgálásra a gyereket és tényleg gyógytorna kellett neki.

Visszatérve a kérdezőhöz, írja, hogy a védőnő is nemtetszését fejezi ki, és a közeli családtagok sem tudnak semmit, akkor ott nagy gáz van, valszeg a szülők homokba dugják a fejüket, hogy semmi baja a gyereknek, miközben van!!! Mert az nem normális, hogy 2,5 évesen egy hangja nincs, nem szól semmit, nem ad testi jelzéseket sem (pl. igen-nem bólogatással).

És igen, van gyerekem, 3 éves, plusz a többi gyereket is látom, hogy mit tudnak és a legelmaradottabb is többet teljesít, mint ez a kicsi.

Amúgy a szülők sértődése is alapot ad arra, hogy gond van, mert ha járatnák pl. fejlesztésre, akkor egy sima kérdésre mondanák, hogy "hát igen, tudjuk, de járunk fejlesztésre." Stb.

Annyira bírom, hogy minden szaron megsértődnek a kismamák. Én kismama létemre nem mertem már más kismamákat megkérdezni, (nem tanácsot adni, hanem kérdezni úgy általában a "hogy vagytok"-on kívül) és általában besértődtek.