A lányom rájött, hogy halandó vagyok, most ki van borulva.4 évest mivel lehet ilyenkor “vigasztalni”?

"Én az alvást nem keverném bele a dologba."

Nem amiatt említettem az alvást, mert én így járok el (tehát nem szívesen kapcsolom össze, amikor egy kisgyermeknek magyarázok a halálról), hanem a kérdező materializmusához igyekeztem igazítani azt, hogy milyen ötlettel álljak elő számára.

Egyszóval nem egyszerű dolog egy materialista embernek tanácsot adni e kérdésben.

"Kár ide keverni a vallást! A halálnak a vallásosak sem örülnek, a veszteséget sem élik meg jobban."

Idéztem a 12-estről, én a 11-es voltam,

nem vagyok vallásos.

Vallás pl a materializmus, még ha hivatalosan nem is. A materializmus hitre épül.

Engem nem érdekel a hit. A hitetlenség sem.

A halálnak a vallásosak se örülnek?

Ne általánosíts, légyszíves. :)

Én gondolkodó ember vagyok, de pl a filozófiák közül a buddhizmust is említhetem (ami csak később lett vallássá is)

A buddhizmus alapjában rendben levő eseménynek tekinti a halál UTÁNI állapotot.

Nem a meghalást, hanem ami utána van.

Kivéve, ha nem megfelelő erkölccsel élt életet az illető, mert akkor SAJNOS megint testbe születik, egy másikba.

De az tény, hogy vallásosok számára, pl materialista számára elég nehéz tanácsot adni, mit magyarázzon a kisgyermekének a halálról.

Az ő fejével elég nehéz gondolkodnom, mivel

nem vagyok materialista,

nem vagyok vallásos

nem vagyok hívő, se hitetlen.

Én elmagyarázom a kisgyermekeknek, ha ők beszélnek, kérdeznek a halálról, hogy minden az élet része, a halál is, születés is, és a halál, meg ez az élet csupán egy állomás. Végtelen az élet, ha meghalunk, minden megy tovább, bár aki meghal, NEM LÁTSZIK, hogy ez történik.

Csak nektek mondom a látszat GYAKRAN csal.

Na de hogy a kedves kérdező az ő saját felfogásából kiindulva hogyan magyarázzon a kisgyermekeknek a halálról, az egy nehéz kérdés...