A lányom rájött, hogy halandó vagyok, most ki van borulva.4 évest mivel lehet ilyenkor “vigasztalni”?
Azzal, hogy nem kell félnie, hogy elveszít, egészséges és fiatal vagy, és még végtelenül hosszú ideig együtt lesztek. Kérdezz rá, hogy két karácsony vagy szülinap között szerinte hosszú idő telik-e el, és hogy százszor ilyen sokáig fogsz még élni, addig meg el se tud még számolni.
Így jobban megérti, hogy nem kell félnie az elvesztésedtől.
Hitrendszertől függ, van akinek ez nem fér bele, mi hiszünk abban, hogy nem csak ez az egy életünk van, hanem rengetegszer leszületünk a földre.
A lányomnak úgy magyaráztam (5 éves), hogy ha meghalunk, csak a testünk hal meg, a lelkünk tovább él és majd ismét megszületünk. Szokott néha beszélni a halott kutyánkról, vagy rólam, hogy mi lesz, ha majd meghalok, őszintén elmondom az én véleményem a dolgokról. Nem tölti el félelemmel, elfogadta a tényt, hogy ugyanúgy létezünk utána is, csak más formában.
Ha felnő elképzelhető, hogy teljesen más hitrendszert fog magáénak vallani, én se tuszkolom a fejébe erővel azt amit gondolok, csak ha kérdez, elmondom azt ahogyan én látom a dolgokat.
A 3,5 éves lányomnál is téma ez, mióta anyósom meghalt. Néhány hete elbeszélgettem vele, hogy minden élőlény halandó, mert ez az élet rendje, de én itt maradok és látni fogom még az unokáit is. Néha rákérdez, de megnyugodott.
Nem bántam volna, ha később kerül elő ez a téma.
A szüleim kutyája pusztult el fél éve, akkor találkozott először a halál fogalmával. Szerencsére családtagot nem vesztettünk el.
Nem vagyunk vallásosak, így hiteltelen lenne tőlem a mennyország, reinkarnáció. Azt mondtam, hogy egyszer mindenki meghal, de én még nagyon-nagyon sokáig fogok élni. Példaként felhoztam a nagyszüleit, hogy ők is az én szüleim és lám, élnek.
Mivel 4 éves, a naptár fogalma még ismeretlen számára. Ahogy néztem, a relatív idő fogalma sincs meg. Tízig érti a számokat, utána már nem. Így hiába mondanám, hogy hányszor hány évig fogok élni, nem értené.
A másik, hogy rettentően aggódik miattunk, ha lebetegszünk. Egyikünk sem túldramatizálós fajta és a betegségek is átlagos légúti betegségek. Köhögés, rossz közérzet, gyakori orrfújás. De látom rajta az aggodalmat, hogy "apu/anyu beteg" most és jajjmilesz.
Javaslom, kérdezd meg a kislányodat, ő mit vél, mi lesz akkor, amikor meghal valaki. Ha megnyugtató választ ad, akkor javaslom, reagáld azt: "könnyen lehet, hogy így van". Bár ez nagyon gyermekfüggő, helyzetfüggő. Ha nyugtalanító választ ad, akkor mondd el neki (mivel materialista vagy ezek szerint), hogy mindenkinél egyszer, NAGYON SOKÁRA eljön az idő, amikor nagyon sokat fog aludni, meghal, és így nincs mitől félni.
(Egyébként hadd korrigáljalak abban, hogy a reinkarnáció eredetileg filozófiai tétel -még pontosabban szólva tanítás, pl a kvantumfizika a 20.század elején "újrafeltalálta" a buddhista alaptételeket-, és a buddhizmus, hinduizmus része. Csak idővel lett vallássá a buddhizmus.)
nem irtad,hogy hány éves.kb 5 éves korban kezdi foglalkoztatni őket a halál téma.épp egy kolleganőm irta erről a szakdolgozatát.nagyon érdekes kutatást végzett.
nem egyedi eset-én is emlékszem,hogy oviban erről töprengtem.
próbáld meg elmondani,hogy ez is az élet része-bizony előbb utóbb mindenki elmegy.ha csak mellébeszélsz-az sem jó.a negativ dolgok is hozzátartoznak az életünkhöz.én azt szoktam mondani,hogy bizony a nagyiék meghalnak majd-de most itt vannak,és nagyon kell vigyázni rájuk,kimélni,ápolni,hogy sokáig velünk lehessenek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!