Mi lehet az oka annak, hogy 3,5 éves kislànyom nem szereti az apját?

Ezt a könyvet vettem meg, mert beleolvastam neten, és jónak tűnt:

[link]

Nyilván nincsenek testvérek féltékenység nélkül, de szerintem segíthet megérteni, hogy mi zajlik a gyerek fejében, azok alapján, amennyire belenéztem. Nekem testvérem sincs, így fogalmam sem volt az egészről. Még ami jellemző volt, hogy ő is kisbaba akart lenni, belementünk ebbe a játékba, újra elővettem neki egy cumisüveget, belefeküdhetett a pihenőszékbe (szerencsére nem tört össze), járókába, bepólyáztuk takaróba, etettem bébiétel, stb, ezek megnyugtatták, hogy neki is járnak azok a dolgok, amik a kicsinek. (Ez nem visszafejlődés, mielőtt valaki annak gondolná, a fejlődése ugyanúgy zajlott tovább, mondjuk 20x ivott pohárból, aztán egyszer cumisüvegből.)

Nem tudom, hogy szoptatod-e a kicsit, és hogyan altatod, de szerintem jó, ha a nagy bármikor jelen lehet, így nem jelent ez neki egy újabb rossz élményt, hogy a kicsi altatása miatt most nem mehet be anyához. A második gyereknek meg normális az, hogy közben a nagy a kisautót tologatja a hátán, vagy a hull a pelyhest énekli április közepén, ha álmos, elalszik. Ezt a kisautósat a gyerekorvos mondta, amikor megszületett, aztán volt is rá példa, meg a meséskönyvet szokta a kicsire tenni szoptatás közben.

A nagy lefekvési idejét is előbbre hoztuk, hogy egyszerre tudjam őket fektetni, addig se érezze magát mellőzve. Amíg a nagyot fürdettem, a kicsi pihenőszékben volt a fürdőben, aztán a nagy pizsiben megvárta, amíg a kicsit mosdatom, utána rögtön altatás, fejből mese sötétben, éneklés. Mondjuk ehhez közös gyerekszoba kell, vagy családi együttalvás.

Most másfél éves a kicsi, 3 múlt a nagy, jelenleg csak azzal van probléma, hogy a nagy nem tud nyugodtan játszani, mert a kicsi elveszi, belenyúl, szétszedi, de már ez is enyhébb. Visít, meglöki, visszalöki, elesik, a fülébe sikít, az én hajam égnek áll, aztán megy tovább az élet.