Milyen erzes volt elengedni a gyereket bolcsibe/oviba az elejen?

Én sem vagyok egy ősanya típus de amikor a fiamat 3 évesen oviba vittem, hát megviselt. Az nem, hogy nem leszünk együtt egész nap, mert már neki sem volt jó otthon, unta magát, nem tudtam lekötni, nagyon kellett neki már az ovi. Nekem ilyenek kavarogtak a fejemben, hogy olyan pici még, az ovi tele van naaagy 5-6 évesekkel akik durvák, bunkók (sajnos volt akkor 1-2 ilyen), vajon megértik-e majd, megviseli-e a változás, hogy ott másabb szokások is vannak stb...

Aztán amikor láttam, hogy boldogan jár haza az oviból, megnyugodtam, és egyébként nagyon a javára vált a közösség.

Kislányomat 2 évesen irattam bölcsibe, na ott sírtam is, ő érzékeny is, anyás is volt. Icipici, pár szót mondott, alig evett-alig ivott, nem barátkozott. Na az nagyon rossz volt. 2 hét beszoktatás után is sírt reggel és délután is, nem akart aludni a bölcsiben pedig előtte annyira jó alvó volt itthon, már majdnem úgy döntöttem, hogy vissza csinálom az egészet (bár a munkahelyem miatt nem volt mindegy) amikor valami megváltozott és hirtelen szupi lett minden.

15 hónaposan ment bölcsődébe, mert úgy tűnt, hogy nagyon igényli a társaságot. Úgy voltunk vele, hogy ha tévedtünk, akkor max. kivesszük. Mondták, hogy két hét a beszoktatás, stb. Aha, volt vagy másfél óra, utána le se tojta, hogy ott vagyunk-e. (Felváltva szoktattuk be az apjával)

Reggelente lógott a kilincsen, hogy bölcsibe akar menni, délután meg a nyakunkba ugrott, amikor mentünk érte.

Baleset kétszer volt: kb egy év eltéréssel kétszer is úgy esett arca, hogy szétnyílt az ajka. A bölcsődéhez közel, a gyerekkórház szomszédságában dolgoztam akkor. Hívtak, hogy mi újság van, elindultak a kórházba a gyerekkel, ott találkozunk. Vérzett, 3-4 mm mélyen szét volt nyílva az alsó ajka. A sebész megnézte, mondta, hogy később esztétikai probléma lehet belőle, varrják-e? Ha igen, akkor altatniuk kell, mert ilyen pici gyerek rángatni fogja afejét. Végül nem engedtem a varrást. A sebésszel egyeztetve úgy döntöttünk, hogy ha nagyon csúnyán forr össze és zavarni fogja, akkor idősebb korában bevállalunk egy plasztikai sebészt.

Most négy éves, egy halvány vonal van csak. A formája megmaradt az ajkának, a pigment tűnt el a forradás helyén.

Egyébként mindkétszer úgy esett el, hogy előre sétált és oldalra nézett, majd átesett valamin. De itthon, a mi felügyeletünk mellett is érte durva baleset, szóval nem a gondozókon múlt.

Az a tapasztalatom, hogy az intézmény vezetőjén múlik leginkább az egész. Ha ő jó, akkor az nagyrészt garancia a dolgozói állományra is. A bölcsődével nagyon elégedettek voltunk, szakmailag rettentő profik voltak. Az óvodával már kevésbé, itt sokszor kicsúszik a gyeplő az óvónők kezéből, aztán a saját frusztrációjuk a gyereken csattan. Itt intézményváltáson gondolkozunk.