Tanácsot szeretnék kérni, kisfiam 4 éves és dadog. Kinek mi segített jobban psychol. Vagy logopédus?

Nem tudom, mennyire dadog, de létezik olyan 2-4 éves a korban (attól függően is, mikor indult a beszéde), hogy élettani dadogás (keress rá, de annyi, hogy gyorsabban akarja mondani, mint tudja, az egyik képessége fejlődése átmenetileg megelőzi a másikat). Ez általában magától megszűnik fél-másfél év alatt, ha a környezet nem rögzíti benne a frusztrációt, hogy valamit rosszul csinál (nem javítgatja, kritizálja vagy neveti ki). Ezért tudtommal, hacsak nem katasztrofálisan megnehezíti a gyerek életét egy beszédhiba, legtöbbször csak nagycsoport elejétől szoktak foglalkozni a gyerekekkel a logopédusok, mert addigra sok minden magától javul.

Nekem az egyik gyereknél volt ilyen kiscsoportban és tényleg kinőtte, bár más beszédhibájával aztán nagycsoportban jártunk logopédushoz, aki nagyon szépen "kikupálta" iskolára. A másik ugyan nem dadog, de nála most 3 és fél évesen meg az van, hogy bármit mondana, előtte szól, hogy "Anya, mondani akarok valamit", de még jó egy perc, mire tényleg elkezdi (addig meg a hajamat tépem:), szerintem gyanúsan ugyanez az oka.

Az első remek és reális választ adott. Egy hónapja fel is pontoztam. Mit szeretnél még, kedves kérdező, hogy kiemelted kérdésed? Addig kérdezni, míg egy anyagilag érdekelt szakbarbár ellent nem mond az első hozzászólónak, és elcsábít téged arra, hogy vidd fejlesztésre gyermeked, ami által kárt vall ő hosszú távon, mert neurózis lesz a vége? Ezt szeretnéd?

Vagy pusztán csak megerősítést, másoktól, az első hozzászóló kapcsán?

Ha igen, akkor megerősítem, igaza van alapvetően.

Kérlek, nyugodj meg, ne húzgáld a rózsa szárát, mert elszakad,

és ne génmanipuláld a gyorsított növekedésért, mert az minőségi fejlődés helyett csak mennyiségit ad, amit hamar elfelejt a gyerek.

Fejleszteni a középsúlyos és súlyos fogyatékkal élőket kell, őket meg kizárólag a fogyatéka vonatkozásában szabad. De egyes szakbarbárokat csak a pénz érdekli és fejlesztenek boldogot-boldogtalant, mert nem érdekli őket a gyerekek idegi érésének üteme, sem pedig a harmonikus pszichés fejlődése.

Hagyd élni a gyereked, adj neki eszközöket, legyen öröme, élje meg mindkét agyféltekéje, főleg a jobb agyféltekéjének funkcióit, mozogjon sokat, mert a mozgásnak transzfer hatása, tehát áttevő hatása van, a (nagy)mozgás az egyik kulcs mind az értelmi, mind pedig az érzelmi fejlődésre nézve. Ráadásul az érzelmi hányados fejlődése kell a kulcs legyen, óvodás korban.

Ha esetleg mégis van szakmai ellenérved, szívesen olvasom. Segítőleg írtam neked. Gondold végig, javaslom, gyermeked érdekében.