Szerintetek mi a helyes reakció arra, ha a kislányom két hete minden nap cirkuszt csinál mikor az óvodába megyek érte?
3 éves, szeptember óta ovis. Van egy 8 hónapos kishúga is, őt hol viszem magammal, hol nem, tehát nem hiszem hogy ez a baj, de ki tudja.
Eddig nem volt semmi gond, illetve húzta az időt készülődésnél, stb. de kb két hete egyszer kitalálta hogy túl korán mentem érte és azóta azt játszuk hogy hol az a baj hogy korán megyek, hol panaszkodik itthon hogy nem szeretne az ügyeletben ott maradni, menjek hamarabb.
De tény, hogy mikor meglát, már a csoportszoba előtt legtöbbször kiabál velem hogy "rosszkor jöttél", stb, utána pedig öltözés helyett vállalhatatlanul viselkedik, ordítozik, rohangál, szétdobálja a ruháit, csapkodja a szekrényajtókat és a többi gyereket is megbolondítja mert bohóckodik nekik. Magánoviba jár, szerintem csak ezért "tűrik" egyenlőre az óvónők és a dadusok, jönnek oda és igyekeznek segíteni, de nem nagyon segít.
Aztán eljövünk és már az autóban elfelejt mindent, édesen cseverészik, érdeklődik hogy mit hoztam... Én meg épp majdnem felrobbanok a dühtől. És mivel gyerek, fölösleges megsértődnöm rá, hiszen nem érti, elmondom hogy így nem viselkedhet, stb. mondja hogy jó, máskor nem fog.
Otthon minden átlagos, persze érezhető hogy nincs jó kedvem, de azért elmondatja a mesét, beszélget, stb.
Aztán mindig reménykedem benne hogy másnap jobb lesz, de a fenéket. Ma pedig már meg is ütött miközben kiabált velem, így ma Apa volt vele és ő is altatta, mert mondtam hogy én már nem vagyok rá képes.
Szóval szerintetek ez jó így? Büntetésből vonjam meg magam tőle? Nem tudom milyen büntetést adhatnék neki emiatt, meg le is peregnek róla a büntetések és igazából nem is hiszek benne.
Kérlek, olyan tanácsokat nem írjatok hogy jól pofozzam föl, mert valódi nevelési megoldást szeretnék találni, amiből mindannyian sértetlenül jövünk ki.
válasza: válasza:Igen, ebben én is biztos vagyok hogy fáradt, mert közben néha leveti magát a földre és kiabálja hogy vegyem föl és hogy ő már nem bír állni. Ami persze nem igaz, de az biztos hogy fáradt, csak inkább idegileg.
Meg persze sajnos nem is tudom felvenni ha ott van velünk a babahordózóban a kishúga is.
De ezért szoktam kitalálni programokat, hogy menjünk utána pld játszótérre, ma pld reggel megbeszéltük hogy megállunk megnézni egy markolót ami a környékünkön dolgozik, hogy levezethesse a felgyülemlett feszültségét, de egyszerűen nem jutunk el eddig. A majszolgatás jó öltet lenne egyébként, csak sajnos az oviban bent nem szabad.
Eljátszottam már és be is vált! Csak addigra már teleüvöltötte az egész ovit, meg ugyebár mikor ezt eljátszom, az is iszonyú ordítást kiborulást, visítást eredményez és sajnos nem hat másnapra, minden nap újra és újra elő kell vennem :(
válasza:Hát nem vagyok pszihològus, de szerintem testvérféltékenység miatt viselkedik így.
Mostanàban minket is érint a téma, ïgy kicsit utánaolvastam. Pont tipikusan a kicsi 8-9 hònapos kora körül szokott elôjönni (másodszor), sokszor dühkitörèsben nyilvánul meg...
válasza: válasza:Az 1-es és 4-es kommentekkel értek egyet.
Az 1-esre reagálva én is átéltem ezt a most 5 éves kisfiammal. Akkor kezdte tavaly az ovit, az első időszakban (jó pár hónapról beszélhetünk) minden megérkezésem után elkezdődött a dráma hol durvábban, hol enyhébben, de semmi nem felelt meg Neki. Ő is őrjöngött, panaszkodott, kiabált velem, hogy túl korán-későn mentem Érte. Az óvónő azt mondta, az oviban annyira jól "teljesít" az amúgy energiabomba, kicsit szétszórtabb kisfiam, hogy délután robban a sok elfojtott feszkó. Valóban így is lehetett, és én minél inkább megoldást próbáltam találni a viselkedése kezelésére, Ő annál jobban megfeszült. Egyszer elhatároztam, hogy elengedem a dolgot, csak úgy ott leszek arra az esetre, ha szüksége lenne rám. És így napról napra egyre jobb lett. Nyilván bele is szokott az ovizásba, most már középsős nagyfiú, nagyon ritkán viselkedik így (elvétve ha tényleg nagyon kimerült vagy betegség lappang benne). Szval próbáld ki, hogy elengeded a témát. Ja, és egy ideig ne vidd a kistesó, ha meg tudod oldani, hogy addig valaki vigyáz rá.
A 4-esre reagálva: nálunk is volt egy ilyen tombolós időszaka pont akkor, amikor a kislányom 8 hónaposan elkezdett mászni (a kisfiam volt akkor 2,5 éves). Ez teljesen természetes jelenség, olvass utána! Én akkor úgy kezeltem a helyzetet, hogy sok programot csináltam a kisfiammal kettesben, amíg a kislányomra a férjem vagy anyukám vigyázott. 2-3 hónap alatt csitult ez a dolog.
Nagyon érdekes amit írtok, hogy másnál is pont akkor kezdődtek hasonló tombolós időszakok mikor a kis tesó 8 hónap körüli volt. Próbáltam is erre rákeresni, de egyenlőre nem találtam erre vonatkozó cikket, de tovább keresgélek.
Az elengedéssel, nem rágörcsöléssel is meg fogok próbálkozni, csak az a baj hogy pont az oviban jönnek elő ezek és ugye borzasztó kínos is, főleg hogy állandósult ez a helyzet, szóval ott valahogy kell reagálnom, hagyni nem hagyhatom hogy tomboljon amíg akar.
És szerintetek itthon hogyan viselkedjek egy ilyen "fogadtatás" után? Mert ha hűvösen viselkednék vele, félek hogy csak még jobban megromlik esetleg a kapcsolatunk, elhidegül tőlem. De ha úgy teszek mintha semmi sem történt volna, nos az meg úgy tűnik nem hoz változást... Ezen töröm a fejem és nem tudom hogy járnék el helyesen.
válasza:Szia! Az előző vagyok. Nem tudom, a szakirodalom milyen hívószavak mentén foglalkozik ezzel a témával, én anno a kistesó, testvérféltékenység kapcsán ástam bele a szakirodalomba magam, és ott olvastam rengeteg helyen, hogy a kistesó 8-9 hónapos korában "vadul" meg a nagyobb gyermek. Azzal magyarázták több helyen, hogy ebben a korban kezdenek mozogni a babák, hirtelen addig fekvő babából kúszó-mászó, gyakran már felálló kisgyermek lesz, akinek kinyílik a világ. Ezt a nagyobb gyermek fenyegetésnek veszi, mintha egy másik "hím" törne be az ő felségterületére, és harcolni kezd. Harc a figyelemért, erőfitogtatás, az addigi saját kis élettere védelmezése, védekezés a "behatoló" ellen, aki állandóan betör az ő kis intim szférájába. Az én kisfiam akkor "vadult meg", amikor a kislányom 8 hónaposan elkezdett mászni, és folyton a bátyusa körül lebzselt, szó szerint belemászott a játékaiba, birtokba vette a szobáját, kézbe vette a játékait. Gondolj bele, mekkora változás ez egy 2-3 éves kisgyermeknek! Minden, amiről addig azt hitte, hogy stabilan az övé (ideértve az anyukáját is), az hirtelen már nem csak az övé, osztoznia kell rajta.
Én akkor az elején nagyon dühös voltam, ugyanis többször próbálta bántani a kishúgát, voltak igencsak veszélyes helyzetek. És ahogy olvasgattam éjszakákon át (kerestem a válaszokat, a megoldást), hirtelen belémnyillalt, hogy milyen brutál nehéz lehet a kisfiamnak is. Hirtelen úgy éreztem, az volt addig a probléma, hogy nem helyezkedtem az Ő "cipőjébe", nem voltam elég empatikus. Felnőtt fejjel gondolkodtam és felnőtt eszközökkel próbáltam megoldani a problémát, de itt egy 2,5 éves kisgyermek küzdelmeiről volt szó, esélyem sem volt a felnőtt megoldásokkal.
Akkor elhatároztam, hogy nem érdekel senki, nem foglalkozom a tanácsokkal (javasolták, hogy büntessem meg, ha bántja a húgát, csapjak vissza Neki, amire sosem voltam képes). És milyen jól tettem! Minden agresszív megnyilvánulására jutott egy ölelés: amikor bedurvult a kisfiam, azonnal résen voltam, és fegyelmezés, kiabálás, bünti helyett megöleltem, és tartottam, súgtam a fülébe, hogy mennyire szeretem, megértem, hogy Neki is nehéz, kértem, hogy vezessük le együtt máshogyan a feszültséget. Ezt hónapokig nagyon kitartóan csináltam. És nem azonnal, de hanar látványos javulást éreztünk. A férjem azonnal átvette ezt a módszert, Ő is fegyelmezés helyett a fülébe susogott, megölelte, nagyon bejött. Persze, ehhez az is kellett, hogy a kisfiunk amúgyis egy nagyon testkontaktus-igényes gyermek, pici korától kezdve rengeteget bújunk, öleljük egymást, Neki erre alapból szüksége van. A legnagyobb hisztiket képesek vagyunk egy öleléssel leszerelni. Szval én kaptam már furcsa tekinteteket a boltban, az oviban, hogy fegyelmezés, bünti helyett miért ölelem, simogatom, puszilgatom a fiamat: hát azért, mert Neki ez a szeretetnyelve, és ezt egyedül mi a szülei tudjuk, és nem tartozunk senkinek magyarázkodással. Úgyhogy amikor az oviban ment a tombolás, én akkor is öleltem, és megnyugtattam. Persze, én sem vagyok Buddha, én is voltam fáradt, gondterhelt, amikor nem tudtam elég türelmesen odafigyelni...na, akkor nem is sikerült szép szóval sem lenyugtatni. Neki kell az ölelés, ezt meg kellett értenem ahhoz, hogy hatékonyan tudjam kezelni.
Neked is valami ilyesmi kellene: hogy megértsd a kislányodat, megtanuld a szeretetnyelvét. Ehhez bizony kísérletezni kell, és fel kell vállalni idegen előtt is ciki helyzetekben, hogy te ismered a legjobban a gyermeked, te tudod a legjobbat adni neki, mindenki más le van ejtve.
válasza:Szerintem már azzal enyhülne a probléma, ha egyszer-egyszer nem vinnéd a kisebbet be az oviba, amikor mész a nagyobbért. Van segítséged? Csináld azt, hogy 1-2 hétig egyedül menj a kislányodért, és ovi után csavarogjatok egy fél órát!
Nekem akkor még otthon volt a kisfiam, tehát ezzel nem volt gondom, viszont anyumat hívtam át heti többször, hogy vigyázzon a kislányomra addig, amíg a kisfiammal vagyok. Csodát tett az is, hogy csak Rá figyeltem.
Az ovis őrjöngésről pedig annyit, hogy igenis, engedheted, hogy kitombolja magát, vszleg erre van most szüksége. Nem gépeket nevelünk, hanem embereket, mindenkinek máshol van az a határ, ami fölött egyszerűen kitör, robban. Neked ezt kell kitapasztalnod a kislányoddal kapcsolatban. Beszélj az óvónőkkel, mondd el, hogy érzékeled, hogy most van valami probléma, azon vagy, hog megtaláld a legjobb megoldást a gyermeked igényeit szem előtt tartva. Lehet, hogy lesznek nagy tombolások, azon vagy, hogy csillapodjanak azok.
Ja, egy fontos dolog: nehogy azt hidd, hogy ez a fajta hozzáállás egy energiavámpír, önző gyereket szül. Nagyon vigyáztam és vigyázok is arra, hogy csak valós sérelmek, problémák esetén "tutujgassam" a gyerekeimet. Tehát tombolja ki magát 2,5 évesen, amikor a kistesó hirtelen beront az életébe. Az egy valós probléma. Tombolja ki magát, ha nem kap elég figyelmet, és ezzel üzen a szüleinek, az is valós probléma, és még sorolhatnám. Az egyszerű hisztik, vergődések nem ez a kategória, akkor nem tutujgatok, hanem egyszerűen leállítom, vagy nem is foglalkozom vele.
válasza:4-es vagyok: Kedves Utolsó! Ugyan nem én vagyok a kérdező, de köszönöm, hogy ezt leírtad!
Nagyon sokat tanultam belőle!
Nálunk most jön a kistesó, pár napon belül és már most nagyon megérezzük, hogy 3 éves kislányom milyen lelkitusát vív emiatt, így most én is keresem a választ, hogy tudnék segíteni neki.
Amit te leírtál fantasztikus!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!