Hogyan lehetnék igazságos mindkét gyermekemmel? Sajnálom a kicsit.

Két lányom van, 6,5 és 3 évesek.

A nagyobbik az exemtől, a kisebb a jelenlegi férjemtől.

Az exem jó apja a nagyobb lányomnak, barátságban vált szét az életünk, jóban vagyunk a mai napig is.

Pont ez a gond.

Nem korlátozom a kapcsolattartást köztük semilyen szinten; akkor jön amikor akar és akkor visszi el amikor szeretné. Persze előtte mindig megbeszéljük.

Ő ezzel él is. Rendszeresen viszi moziba, állatkertbe, pizzázni stb. Van amikor csak beugrik, s hoz neki egy új ruhát/cipőt, játékot, süteményt vagy valami apróságot. Ez kb. minden héten előfordul.

A nagyobbik persze örül neki. Viszont a kisebb ilyenkor mindig nagyon kivan. Sír, hogy ő miért nem kapott semmit.

Amikor elviszi valahová, akkor meg azért sír, hogy ő miért nem mehet velük.

Sajnálom szegényt.

Nem tudom mit kellene tennem. Egyrészt örülök, hogy az exem ilyen gondoskodó, s jóba van a lányával. Imádják egymást. Nem akarom ettől és az élményektől megfosztani a nagyobb lányom.

Viszont a kicsit is sajnálom, hogy ő ezekben nem részesül.

Sem anyagilag, sem időbelileg nem tudjuk ugyanezeket nyújtani neki.

Nem tudom mit kellene tennem.

Egyiknem sem akarok rosszat.

Viszont már most kezdenek eltávolodni egymástól a lányaim.

A kicsi féktékeny a nagyra, hogy őneki új dolgai vannak és ide-oda mehet. A nagyot meg zavarja a kicsi állandó "hisztije" .

Ti mit tennétek?