Te gyereked is bátortalan félénk? 3 éves kislányunk kicsit olyan félénk és érdekelne hogy milyen módszerek vannak arra hogy talpraesettebb legyen?

Mintha a fiamról írtál volna.

Ő is ilyen volt. 2,5 évesen kezdte a bölcsit.

Majd 3,5 évesen az ovit, ahol vegyes csoport, 30 gyerek.

Nagyon féltem, hogy elnyomják majd a nagyok, és terrorizálják, ő meg majd hagyja magát.

Ehhez képest most középsős, lassan 5 éves, és ő a bandavezér. Otthon még mindig tök jól elvan egyedül, és szófogadó nyugodt gyerek, de már nem fél más gyerekektől. A kapcsolatot nem keresi idegen gyerekkel, de ha hozzászólnak már nem fagy le, hanem válaszol.

De az oviban igazi kisördög.

Tanítani nem tudod ilyenekre, ez vagy jön majd, vagy nem. De az ovi sokat fog változtatni, meglátod.

Ahogy írták, egyfelől alkati oka is lehet: amennyiben majd 4 éves korától is jellemző rá, akkor esélyesen alkati.

Mivel még nincs 4 éves, pusztán életkori sajátosság is lehet oka, hiszen a 4 év alattiak többségének nem való a gyerektársaság, és inkább anyás/apás a legtöbb ilyen korú - ez így természetes.

(A kisebb részük viszont 4 éves kor alatt is "talpraesett, vagány", általában az extrovertáltabban egy részére igaz.)

Fogadd el így őt. Ettől még magyarázhatsz neki, a magyarázat fontos, legalább elméletben tudjon a megoldási lehetőségekről, és azok egy részét idővel alkalmazni is tudja, ha nem is minden ilyen vonatkozásút.

Magyarázni egyébként -ovisok, bölcsisek esetén- ott és akkor kell, akkor megtörténik az, amire vonatkozik a magyarázat (pl kiveszik a kezéből a játékot, akkor azonnal mond el neki, hogy SZABAD visszavennie ilyenkor).

De ne erőltesd, hogy mit tegyen, mert az erőltetés, ilyen esetben, többet árt, mint használ. Ha mégse veszi vissza, fogadd el a helyzetet, te megtetted, amit lehet.

Én ilyen is ilyen vagyok mar kiskoromtól ,nagyon rossz

15/l

Én is ilyen voltam kicsinek. Szerintem nem kell erőltetni. Persze el kell magyarázni neki mindent, de rákényszeríteni, hogy egy cserfes, vagány kiscsaj legyen belőle, mikor ő nem ilyen, úgysem lehet (és nem is feltételezem, hogy ilyet tennétek).

Nekem anyum nem bírta elfogadni, hogy ilyen csendes gyerek lettem. Mindig erőltette a fellépéseket, versenyeket, bármit, ahol produkálni kellett volna magam, mert ugye a legtöbb kislány élvezi, ha hercegnőnek öltözve mindenki megtapsolja stb. és ő is ilyen normális gyereket akart. Én meg csak rajzolgatni szerettem volna otthon, vagy csak elbóklászni a fűben, de mindig éreztette velem, hogy ez rossz és az a jó, amit XY csinál, nekem is azt kéne. Mindig olyan gyerekekhez küldött barátkozni, akik olyanok voltak, mint amire ő is vágyott, hogy hátha eltanulom tőlük. De az ilyen gyerekek csak csúfoltak, kinevettek, megvertek és mikor anyum rájött, hogy nem tudok közéjük beilleszkedni közölte, hogy az én hibám, hogy mindenki utál, mert úgy viselkedek, ahogy. Pedig én nem voltam undok, volt akikkel jól elvoltam, főleg fiúk, mert nem szerettem babázni, főzőcskézni, de nekik azok a gyerekek "nyomik" voltak, akiknek "tuti valami baja van" és nem akarta, hogy velük játszak. Soha nem tudta elfogadni, hogy én ilyen magamnak való, csendes ember vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy nincs életem és mindenki elnyom, mert igenis kiállok magamért, ha kell. Teljesen értelmes, felnőtt, önálló nő lettem, aki mindent el tud intézni, de fölöslegesen cseverészni és "normálisan" viselkedni most sem tudok.

A vicc az egészben, hogy van egy húgom, aki olyan lett, mint amilyenre vágyott és ő is megvert engem otthon, anyum meg nem engedte, hogy megvédjem magam tőle, mert azt nem szabad. Mindig hangoztatta, hogy ne üssek vissza, ha valaki bánt, mert verekedni rossz. Ha elmeséltem, hogy pl. ma kicsúfoltak azt mondta, hogy ne reagáljak rá (tehát ne védjem meg magam) és akkor majd abbahagyják vagy azt, hogy biztos megérdemlem. Így mégis hogy a francba várta el, hogy ki tudjak állni magamért, mikor pont ő sulykolta belém, hogy azt nem szabad? És ha verekedésbe keveredtem, mert megvédtem magam, ha már lökdösnek meg kiborigatják a holmimat akkor én vagyok a hibás, mert vissza mertem ütni. Szerinte nem kellett volna tudomást vennem róluk és akkor elmennek. Gondolom sose állták még körbe többen és kezdték el cibálni.

Elnézést, eltértem a tárgytól. A lényeg, hogy ha később is ilyen lesz akkor így szeressétek őt és ne akarjátok megváltoztatni. Nekem az volt hatalmas segítség, mikor végre általam választott barátaim lettek, akik elfogadták, hogy ilyen vagyok, sőt még hasonlítottak is rám. Ha van valami, amit szeret, pl. rajz akkor vigyétek el valami ilyen foglalkozásra, hogy hasonló érdeklődésű gyerekekkel találkozzon, velük hátha nyitottabb lesz. Sokkal bátrabb lesz mad közösségben, ha lesz ott egy barátja és persze, ha érzi, hogy ti is támogatjátok mindenben.

Vegye csoport. :)

Az azonos korcsoportú ovis csoportokban harcolnak kezdetekkor, hogy ki legyen a falkavezér, milyen szerepek alakuljanak ki.

A vegyes csoportokban nincs ilyen, ott evidens, hogy a nagyobbak az erősebbek és nincsenek harcok.