Mit tegyek? Még egy kicsit bátortalan vagyok a témában

Na pont ezért 9 hónap a terhesség, mert lelkileg is fel kell készülni a szülésre, és maga a babára.

A szülés kispiskóta maga a baba nevelése mellett. Most elképzeled, hogy az az édes baba ott gügyög melletted, és te csak szoptatsz és pelenkázol és boldog leszel, de ez nem így van. Még akkor is ha szuper nyugodt bébid lesz, semm hasfájás, még akkor is nagyon nehéz az elsö idöszak. nagyon sokan kívánják vissza a pocakba a babát ekkor.

Szóval maga a szülés valahogy meg lesz. Nekem nem Volt nagy dolog, mindegyik gyorsan ment, 3-4 óra alatt és egyik után Sem fájt nagyon semmim Sem. De a szoptatást én mindegyiknél poklok poklának éltem meg. Kegyetlenül fájt a mellem, az elsönél hamar fel is adtam, a másodiknál 5x Volt begyulladva és antibiotikumoztam magamat ezerrel, mert csontig ható fájdalmaim voltak a mellembe.

Szia!

Ne izgulj, fő a pozitív hozzáállás!

Ahogy előttem is írták már, baba még nem maradt bent :)

Nekem is voltak hasonló kételyeim az elején, szerintem ezen mindenki átesik, főleg az első babánál.

Én most a 34. héten vagyok, még nem tudom, hogyan fog zajlani a szülés, de tényleg alig várom, hogy túl legyünk rajta.

Attól nem félek, hogy nem fog menni, másoknak is sikerült már, nekem miért ne sikerülne. De ha valami miatt mégsem megy simán, akkor max megcsászároznak. Jelenleg ez érdekel a legkevésbé, pedig az elején azt hittem, hogy majd ezek lesznek a legfontosabb dolgok, de nem.

Mostmár jobban érdekel, hogy majd ha meglesz a babám, fogom-e tudni szoptatni, elég lesz-e a tejem, nem lesz-e hasfájós, stb.

Hidd el, te is túl leszel majd ezen! De szerintem, ha a párod ennyire melletted áll, akkor nyugodtan beszélj vele a félelmeidről, hisz az egész terhesség alatt, és utána is, ő lesz a fő támaszod. Sokat segít, ha ő mindenben melletted áll, és meg tud nyugtatni. (nekem legalábbis nagyon sokat jelentett, hogy a párom végig mindenben mellettem állt, és mindent megbeszélhettem vele)

Nekem nagy élmény volt a szülés. Pedig hasonlóan parás vagyok, alacsony a fájdalomküszöböm, azt hittem ott fogok majd hisztizni, meg ki sem bírom.

Ehhez képes sikerült egy nyikkanás nélkül végigcsinálnom, fájt, de nagyon tudatosan igyekeztem irányítani a gondolataimat közben. Azt mondják fejben dől el minden, nekem bejött. Előtte jártam szülésfelkészítőre, és kismama jógára. Ott "tanultunk" relaxációt, én ezzel próbálkoztam a vajúdás alatt, és a légzőgyakorlatok is nagyon sokat segítettek. Hidd el, nem olyan szörnyű, menni fog. Remélem a második is ilyen jól sikerül.