Se füle, se farka, se vége, se hossza szerepjáték? Mit tennétek?
Tudom,örüljek,hogy nagy a fantáziája.
Olyan emberek tanácsát várnám,akiknek a gyereke végeláthatatlanul képes vagy képes volt szerepjátékot játszani.
Én már kivagyok tőle idegileg,hogy soha,semmi nem jó,amit csinálok illetve,hogy félpercenként változik a történet.
Tudom,én vagyok a felnőtt,terelgessem,élvezzem stb..,de már nem megy.
Példa:
Játsszuk azt,hogy én vagyok az apuka te vagy a kisfiam.(jó)
fél perc múlva:
én vagyok a kisfiad,te vagy az óvónéni (jó)
2 perc múlva már legyek én is ovis.
Nem,nem megy.
Próbálom tartani az alapsztorit,de cikázik össze-vissza.
Legyen így,legyen úgy,legyek ez,legyek az.
Sokszor van,hogy én indulok apukaként,aztán közbe már én vagyok a nagymama (csak éppen nem szól róla) és kiakad,hogy én miért nem tudom,hogy én most nagymama lettem.
Teljesen tanácstalan vagyok.
Aki tapasztalt hasonlót írja meg,hogyan sikerült ezt normál keretekbe terelni,mert képtelen vagyok 10 perc alatt apuka-ovis-óvónő-kiskutya-kismalac és még 10különböző karaktert letudni egy semmi értelme összevisszaságban.
Száguld agyilag jobbra-balra,össze-vissza én meg azt érzem 3 évet öregszek alatta.
2es pont azt írta,hogy a gyerek kitalálja majd vált és vált.
Anyuka csak tartani akarja az alapsztorit.
Erre én is kiváncsi vagyok.
Kislányom mondja:
Játsszuk azt,hogy én vagyok az apuka te vagy a kisfiam.(jó)
fél perc múlva:
Kislányom mondja:
én vagyok a kisfiad,te vagy az óvónéni (jó)
Azt hittem egyértelműen fogalmaztam,ellenkező esetben mi lehetne a problémám egyáltalán,ha én adom a szájába,NEM?
Ilyenkor még röpke sztorik a jok.
Mi is egyik pillanatbsn epitkezesre hordunk teglat teherautoval, de elakad a sarban es màris tüzolto mentöakcio van, de aztàn màr meg a szervizben vagyunk, es igy folytatodik végtelen, hogy az alapsztori, a hàz soha nem készül el.
A szülönek nem is igen kell benne résztvenni, csak segiteni es nem iranyitani.ugyanis az roncsolja a gyerek tudatàt önbizalmàt, a sok ne igy, ne ezt, hanem azt es ugy anyai hang.
A jatekhoz ugy tud a szulö pluszt adni ha segiti a tevékenyseget, pl multkor a lufit hurcolta a kezében, kötöttem rá egy vagon es egyből hőlégballon lett, de az alap, hogy lufizik es ő iranyit, meglett hagyva
Lányom kb. ugyanez :DDD
5 éves múlt.
Az 5 éves kisfiam ugyanezt csinálja. Azt látom, hogy nagyon jól esik Neki, ha egy-egy röpke mondat erejéig benne vagyok a sztoriban. Talán nem is igazán igényli, hogy életem nagy alakítása legyen egyszerre anya-apa-nagymama-kiscica-rendőr szerepekben, csak úgy éljek együtt a sztorijával. Ha elindítja a szerepjátékot az anya-fia párossal (én vagyok az anya), majd gyorsan át kell lényegülnöm a világot megmentő szuperhőssé, sokszor elég, ha csak annyit mondok, hogy: "Azta, milyen szuper erőm van!", a kisfiam arca felderül, és folyik tovább a játék. Aztán hirtelen apa legyen belőlem? Lerendezem annyival, hogy: "Azta, milyen mély lett a hangom, biztos mutálok!", nevet rajta egyet, és játszik tovább.
Nem kell nagyon rágörcsölni, nem vár el tőled a kislányod Oscar-dijad alakítást, csak egy-egy megnyilvánulást, amiből tudja, hogy Vele vagy, figyelsz a játékára.
Én sokszor saját magamat szórakoztatom egy-egy vicces beszólásommal, de ebben a férjem a legjobb: akkora marhaságokat tud ilyenkor benyögni, hogy a hasamat fogom a nevetéstől.
Persze, olyan is van, hogy fáradtabb vagyok, fáraszt ez a nagy csapongás, olyabkor azért finoman közlöm a fiammal, majd leülünk legózni, ahhoz nem kell annyit kommunikálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!