Rövidebb programokra ne is vigyem, ha csak sírás mindig a vége, hogy vége? Vagy mi a megoldás?

mivel hétköznapokon alig lát világot, így leginkább hétégékre szoktam programokat szervezni, hogy együtt legyünk, új élmények, ingerek érjék ne csak a bölcsi, játszótér, otthoni gyurmázás háromszögében legyen.

de szinte úgy látom semmi nem éri meg, mert nagyobb a végén a hiszti, vagy sírás, mint amekorra élményt nyújtott az egész.

pl ma levittem a folyóra stégekre, illetve folyó menti növényzetbe, "erdőrészbe" sétálni, vizet, hajókat nézni, gesztenyét szedegetni, stb

először a stég irtó tetszett neki, hogy kicsit billegős, fodrozódik a víz, jönnek a kacsák, egy idő múlva átment hadakozásba az egész, mert folyton bele akart menni a vízbe, később meg hisztibe, hogy nem akar lejönni a stégről sétálni tovább. persze minden arra járó figyelmét is ránk hívta, mindenki nézte, ugyan mit csinálok a gyerekkel.

ezután meg gesztenyeszedés, séta közben, kiszúrt minden kukát, szedegette a kavicsokat beledobálni, illetve könyékig mászott volna az összesbe. persze nem engedtem, megint sírás.

vagy plázában ha felültetem kisvonatozni, már tudom, hogy ott minimum két körig ott kell lenni, mert nem akar kiszállni a végén.

vagy, nagyon ritkán járunk buszozni, igaz, már kezdi szokni, mert direkt a kedvéért néha felülünk, már nem mindig sír leszálláskor. de addig is néztek mindig minket minden megállóban, hogy mi történhetett, hogy sír a gyerek.

most sétahajózást tervezek, őszintén el vagyok bizonytalanodva, ha belegondolok, hogy ordítás lesz leszálláskor..

de tervben van szintén időre szabott lovaglás is, vagy sétarepülő, vagy csak nézni a repülőket, vagy pl van csillagvizsgáló is felénk, de annak még utána kell néznem, mert lehet a nagyrésze egy terembe zárt unalmas előadás, de októberben pl lesz makettvonatkiállítás is, stb.

egy-egy fesztivál még oké, mert az szinte egésznap, szóval fáradásig gyerekkoncertek, sergő, körhinta, kisvonat, lufi, kézműves progik, séta, de ilyen rövidebb eseményekről mondjak le??