Szerintetek ez így rendben van?

Nem olyan régen vásárlás közben fültanúja voltam két nagymama párbeszédének. Az egyikük épp a ritkán látott kisunokáját várta több nara / szülők nélküli ottalvós napok/, a másikuk ezügyben adott tanácsokat, h miként lehetne oldani, közelíteni a kicsit, aki amúgy ovis. Szerinte csináljanak titkos programokat, olyat, ami a kicsinek szokatlan, pl fürdés után még ne aludni vigye, hanem menjenek ki Holdat nézni, ilyesmik. De- és hamgsúlyozta, h ez a lényeg - minden ilyen előtt mondja a gyereknek, h " de ezt anyának ne mondjuk el, ez a mi titkunk." Szerinte ez erősíti a nagyi- unoka kapcsolatot. Bennem fenntartások vannak. Két kisgyerek anyukájaként nagyon nagxon örülnél, ha a gyerekeimnek szoros kacsolatuk lenne a nagyszülőkkel, és ebbe beleférnek, sőt talán szükségesek is a cinkosságok. A dolognak a " de ezt nem mondjuk el anyának"- része bámtó v értelmetlen számomra, mármin az, h erre konkrétan fel van szólítva a gyerek, mintha feltétele lenne egy közöttük lévő kapcsolat szorosabbá tételének.