Mik a legfontosabb dolgok amiket kisgyerek neveléshez érdemes tudni?

Szeretet, szeretet, szeretet, turelem, szeretet, kovetkezetesseg, szeretet, turelem, szeretet, kovetkezetesseg, szeretet, turelem, szeretet, kovetkezetesseg, szeretet. Igy, ebben a sorrendben :)

(a Merei-V. Binet konyv valoban a segitsegedre lehet, hiaba regi)

Ez teljesen egyeni, mindenkinel mashol vannak hianyossagok.

Szelsoseges peldak:

Tulfeltő szulo nevel egy onallotlan ggyermeket

A stresszes nevel egy neurotikus megfeleltsegi kenyszerest

A csoro nevel egy szegènysègi gondolkodasu gyereket

Van aki a pszichikai bantalmazas fogalmat nem is erti es nevel egy martirt vagy zsarnokot

Alapvetoen mindenki ugy nevel ahogy neveltek mert gyerekkent mindent elhiszunk a szulonek, azt is, hogy a pofon jogos volt es tovabb is adja az illeto.

A neveles nagyon ossgetett szerintem a legnehezebb azon egyensulyozni, hogy korlatokat ugy jelolj ki, vagy ugy tilts barmit hogy az ne hatalomfitogtatas legyen("mert én azt mondtam")es ne seruljon a gyerek önervenyesitese. Kompromisszumban maradni egy par evessel.

Egy babát is tisztelni kéne.

Nagyon összetett a téma, tekintve hogy maga a szemelyiség is összetett

A gyerek minta szerint tanul, ergo ha duhit is, a koniktuskezelest is toled tanulja.es elnyomas eseten azt tanulja ő nem ér annyit.

Pàr szösszenet a linken, de amugy ez olyan tema, hiaba olvassa tudja is az ember a helyes utat, nehezebb azt alkalmazasba tenni mert folyton elobujik a szulobol az ő szuleinek nevelese.

[link]

Az eddigi hasznos válaszokon kívül az jutott eszembe, hogy a gyermekvállaláshoz fel kell nőni, vagy legalábbis meg kell rá érni (és ez nem kor függvénye, mielőtt bárki belekötne). El kell fogadni (előre fel kell készülni, rengeteget olvasni a témában, ezért ajánlom a tervezett gyermekvállalást), hogy egy ideig a feje tetejére áll majd az addig megszokott, kényelmes életed (persze, vannak eszik-alszik babák, de ez a ritkább), és bizony a baba lesz az első minden helyzetben, és csak ő utána következnek a te és a párod igényei. Kapsz egy védtelen, kiszolgáltatott kis emberkét, akinek az élete, a jólléte függ a te hozzáállásodtól. Ezt (azt hiszem) nem kell ragozni.

Szeretet, türelem, az adott helyzetek elfogadása, alkalmazkodóképesség...ezek a szavak jutottak eszembe a saját gyermek kapcsán.

És még valami, ami szerintem nagyon fontos, engem az első gyermekem ébresztett rá erre: ismernünk kell magunkat, a határainkat, és képesnek kell lennünk fejlődni, jobbá válni. Mindig is tudtam magamról,hogy örököltem az apukám lobbanékony természetét, temperamentumát, de az életben ez nem akadályozott, inkább mindig előre vitt, soha nem mentem bele megalkuvásokba. A kisfiam mellett rádöbbentem arra, hogy bizony megérett a helyzet arra, hogy kicsit lehiggadjak, hogy csendesen tudjak szemlélődni, hogy ne nyomjam el ezt a bimbózó kis életet...komoly belső munka eredménye az, hogy olyan szülő lehetek, aki lenni akartam, csak én magam sem tudtam, milyen is az a szülő. És ez az befelé figyelés, fejlődés a mai napig tart, sőt, most már két gyermekkel megszaporodtak az embert próbáló helyzetek, amelyekbők újra meg újra tanulhatok.

Szval rá kell döbbenni arra, hogy senki sem dőlhet hátra, nincs "kész" ember, legyen akármennyi idős...tanulni kell saját magadról

Ha ismered a sajat hibaid, akkor a szuleid nevelesi hibait is es kijavithatod.

Vizsgald önmagad.

Elnyom a ferjed, megfeleltsegi kenyszered van, befolyasolnak masok velemenye? Alapvetoen vannak felmelmeid?pl anyagiak miatt?önbizalmad van nincs?munkahelyen be tudsz illeszkedni? Vegzettseged, sikereid?

Ha tisztában vagy önmagaddal, tudni fogod mely teruletekre gyurni hogy a gyereknek a negativat ne add tovabb de a pozitivra ráerosits.