Félős a gyerek?

Biztos nem néz semi olyat, amiről nem tudsz??? A szörnyeket csak szedi valahonnan.

Fiam 4,5 éves, és sem az ő szobájában, sem a mienkben nincs tv. Csak a nappaliban. És nem azért, mert nem telik rá.

Kérdezz rá, miért ilyedt meg, mit hitt, mi az.

Lehet, hogy alapból félős. Fiam pl az igazi egértől sem ilyedne meg. Lehet, hogy nem növi ki. Felnőttek is lehetnek felősek.

Távból nem tudjuk, gyermekpszichológusnál játszik, rajzol, abból le tud vonni következtetéseket. Ha még ovis, egy jó óvodapedagógus is ki tud szűrni néhány okot, de minimum gyanút.

Javaslom, gyűjtsd a rajzait, dátumozd meg, és lehetőleg mindig kérdezd meg, hogy őszerinte mit rajzolt. Tökéletesen árulkodó jelek kb 7 éves korig egy gyermekpszichológus számára, akár a felnőtt kézírása, egy grafológus számára.

Szóval érdemes megkeresni az okát.

Egyébként meg simán láthatott egeret, rendkívül ügyes állatok, sokszor csak villannak egyet és már el is tűntek.

De érhette őt tudtodon kívül trauma. A televízió meg rejtett trükköket alkalmaz, ráadásul alfa hullámokat gerjesztve.

Nem való 7 éves kor alatt a tv,

pláne nem animációk, és más trükkfelvételek.

Nem tud elaborálni a kisgyermek a mozgóképek másodpercenkénti rengeteg, kb 24 képkockájától, ami kb 7 éves korig létfontosságú pszichés élményfeldolgozó funkció - mármint az elaborálás.

És akkor a trükkfelvételek okozta károkról, na meg a rejtett, felnőtteket is megcélzó agymosásról (4 századmásodpercre felvillanó képkockák stb)

nem is szólva, melyek a tudatalattiba épülnek és onnan, mélyről hatnak; ezekkel szemben a felnőtt is kiszolgáltatott, hát még egy óvodás...

A lényeg, h ezer oka lehet a félelemnek, érdemes kideríteni az okát, és feldolgoztatni a gyermekkel, játékon keresztül.

Én is ilyen voltam, de mai napig félős vagyok csak nem mutatom másoknak. Például ha egyedül kell éjszaka itthon lennem a lakásban akkor nem merek elaludni és mindenhol égetem a villanyt.

Kicsi koromból én is sokat írok a TV számlájára, mert félősségem okán sokáig aludtam a szüleimmel és anyukám imádta a horrorfilmeket. Így mondhatni ördögi körbe kerültem. Valamint a szüleim nem voltak mintaszülők, nem foglalkoztak az érzéseimmel, megaláztak vagy kinevettek a félelmeim miatt. Sosem beszélgettek el velem arról hogy miért fölösleges félni azoktól amiktől félek. Max annyi volt hogy "nincs ott semmi, aludjál". Egymással is rossz volt a kapcsolatuk, sokat veszekedtek. Apa alkoholista volt és sokszor megvert. Volt egy 7 évvel idősebb testvérem aki szintén örömét lelte abban, hogy ijesztgetett.

Szerintem figyelj oda a gyerekre, képzeld magad a helyébe, beszélgess vele a félelmeiről, úgy hogy ne szégyellje elmondani őket és próbáld megnyugtatni azzal hogy érvelsz hogy szellemek/szörnyek nincsenek mert... Helyette a valós veszélyekre hívd fel a figyelmét és mindkét esetre adj neki egy tervet. Mit tegyen ha újra ilyen félelmetes helyzetbe kerül. Úgy kevésbé fog félni, ha tudja mit lehet tenni.