Mit lehet mondani 2,5 éves gyereknek a halálról?

Nálunk nem tabu a halál. Ha feljön a téma valamelyik családtag kapcsán akár, beszélünk róla, akár a gyerek előtt is, pedig csak 2 éves. Habár még olyan mélyen nem fogja fel, max. érzékeli, hogy valami véget ér (ezzel már szembesült, mikor pl. leütöttem a legyet). De ha elmegy majd egy szerettünk (mert igen, eljön az az idő, akármennyire nem tetszik) el fogjuk neki magyarázni az ő szintjén, hogy megértse a születést, a halált, és mivel mi hiszünk Istenben, ezért a túlvilági életet is.

Én a helyedben azért megkérdezném a szüleit, hogy ők hogy állnak a témához, és akkor én is úgy, olyan formában mennék bele, ha a kislány kérdezi. (pl. valaki vallásosan közelíti meg, valaki a nyers valójában biológiailag, valakinél tabu és nem lehet beszélni róla és nem akarja a gyerekét sem traktálni a témával, stb.)

Kár ezt túlmisztifikálni!

Miért mondtad egyáltalán, hogy "egy néni és egy bácsi lakott itt", miért nem azt, hogy apa édesanyja és édesapja?

"Most hol vannak?" - "Már nem élnek. Meghaltak."

"Az mit jelent?" - "Aki nem él, azzal már nem tudunk többet találkozni és beszélgetni." Ha akarod, mondhatod így is: "Ők fent laknak az égben és onnan néznek minket, de már nem tudunk velük beszélgetni."

Kisfiam 10 hónapos volt, mikor meghalt apósom. Nincs róla emléke, de fényképről felismeri, mivel feleségem sokszor mutatta neki a fényképét. Pontosan tudja, hogy Márti mama férje volt és anya apja. És hogy fent lakik az égben.

El lehet mondani azt is, hogy aki már nem él, annak sírt szoktak állíttatni a közeli hozzátartozói és oda virágot visznek, gyertyát gyújtanak stb. Vigyétek el őt is a temetőbe, a nagyszülők sírjához, gyújtsatok gyertyát, erre amúgy is jó alkalom, hogy most lesz halottak napja.

Ja, most látom, te a nagymama vagy.

Akkor a második mondatban apa helyett nagypapa értendő.

Az utolsóban meg nagyszülők helyett dédszülők.

Én annyit mondanék, hogy meghaltak, mert már öregek voltak. Aztán ha kérdez, válaszolok.

A nagyszüleim minket úgy neveltek, hogy nem csináltak tabu témát a halálból, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Az élet természetes velejárójaként tekintették, ezt adták át nekünk is. Én úgy látom, hogy így kicsit könnyebben tudom feldolgozni ezt felnőttként is.