Több gyerek kis korkülönbséggel?

Négy gyermekünk van, 2év 8 hónap, másfél év és 15 hónap korkülönbséggel születtek. Nagymama csak egy van/volt, ő is 240km-re. Napi szinten soha nem segített, néha elvitte őket magához 1-1 hétre, persze egyszerre csak egy vagy két gyereket. Férjem elég sokat dolgozott, bár az év egy időszakában kevesebbet.

Bölcsisek nem voltak, mindenki járt 3 éves korától óvodába. Megoldottunk mindent, ha a legnagyobb úszni akart járni, azt is, amikor a legkisebbet Dévény terápiára kellett hordanunk, azt is. A legkisebb gyerekünk három éves korától visszamentem félállásba dolgozni, aztán a főállású anyasági letelte után meg egész állásba.

Ami mindig volt: napi legalább egyszeri meleg étel, otthon főzve, közös vacsora, sok-sok udvari játék. Ami nem volt: rend a lakásban. Én ebből engedtem. Kosz nem volt soha, de amíg kicsik voltak, képtelen voltam rendet tartani. A vasalást is minimalizáltam. Ami még nagyon kevés volt, az TV-nézés, az is csak szombat-vasárnap délelőtt. Mivel családi házban laktunk mindig is, játszótérre nem jártunk naponta, inkább csak a férjem vitte őket, többnyire hétvégén. Hét közben az udvaron játszottak, én meg a konyhaablakból szemmel tartottam őket. Nagyon sok gyerekrendezvényre jártunk, kézműveskedtek sokat, sportrendezvényeken voltunk, gyerekkoncerteken meg mindenfelé. Iskolás koruktól kezdve hosszabb-rövidebb ideig tanultak zenét, mindenki sportolt is valamit. Ami még hiányzott, az az, hogy éveken keresztül nem jutottunk el kettesben sehová sem a férjemmel. Most, hogy már nagyok, ezt pótoljuk. Nekem szerencsém van, nagyon jó a munkabírásom, kevés alvással is beérem, utána ugyanúgy egész nap pörgök. Ez egy szerencse nálam.

Már nagyok, 15-20 év közöttiek, Összetartó, jó testvérek, akik jó érzésekkel emlegetik a kiskorukat. Valószínű, sikerült velük a kis korkülönbség ellenére is eleget foglalkoznunk.

Nem könnyű, de megérte. Nem egészen így terveztük, de nagyon jól alakult. Bízzál Magadban, nem könnyű, de szép. Csak sok humor és jó idegzet kell hozzá.

Írok pár sort ha nem haragszol. Nekem "csak" két gyermekem van. A nagy 4 éves ovi a kicsi januárban lesz 2. Nem tervezünk több babát, persze ha valahogy becsúszik, akkor nem vetetjük el.

De őszintén szólva nem tudom mihez kezdenék ha most terhes lennék. Reggelente amikor oviba készülődünk, hajamat tépem néha, mikor ketten háromfelé szaladnak, ha még egy gyereket kellene öltöztetnem, feladnám esküszöm. Az oviban a kicsit állandóan szemmel kell tartanom nehogy elkóboroljon, emiatt alig tudok érdemben pár szót váltani a nagy óvónőjével.

A másik, hogy így is állandó lelkiismeretfurdalásom van, hogy eleget fogalkozom-e velük. Pedig róluk szól a napom, a férjem is abszolut partner.

Sógornőm múlt héten szült, kérdeztem a férjemet mit érzett mikor meglátta, feltámadt-e benne az érzés, hogy szeretne még gyereket. Azt mondta aranyos meg minden de semmi ilyet nem érzett, nem vágyik harmadik gyerekre pontosan amiatt amit írtam, mert így is alig van ideje rájuk. Nem túlélni akarunk, hanem élni.

Emellett végre eljárjálhatunk kettesben, ma például moziban voltunk, egy tök gagyi filmen mondjuk, de nem is ez volt a lényeg. Két gyereket simán bevállal anyum két órára, de három azért már necces.