Több gyerek kis korkülönbséggel?

4 gyerekem van, tudom eső utána köpönyeg, de nagyon felelőtlennek tartalak. Arra gondoltatok, h mi lesz ha esetleg kórházba kerülsz a terhesség alatt? napokra, hetekre vagy akár hónapokra? vagy ha beüt egy hematóma vagy mélyen fekvő méhlepény vagy bármi más? ki vigyáz akkor a másik két kicsire? erre van forgatókönyv? ha te pl. ki sem kellhesz az ágyból vagy nem emelhetsz?

nálam is kis korkülönbséggel születtek a gyerekek 2-3 év van az összes között, de amit ti csináltok az már túlzás és ne haragudj, de felelőtlenség is egyben. ez a magán véleményem.Kívánom ettől függetlenül a legjobbakat és azt, h minden rendben legyen.

a kérdésre válaszolva: minden róluk szól, minden körülöttük forog. Nemcsak én, hanem a férjem is. Ő rugalmas beosztásban van, tud időt szakítani bármikor amikor kell. Nálunk az nem volt opció, h csak én intézem a gyerekeket, ő meg látástól mikulásig melózik, mert meggyőzödésem, h ez senki sem jó. Mi mindketten sokat foglalozunk a gyerekekkel, külön-külön is együtt is, továbbá probálunk "én időt" is kiszorítani.

Napi 1 óra szerintem kevés. Én hárommal vagyok itthon, de ennél többet játszok velük. Igaz, nálunk a férjem is odateszi magát; egyikünk sem dől hátra mert hullafáradt, akkor este 6 után semmi nem történne :-)

Nálunk 2 éves "nagy" mellé érkeztek az ikrek. A végén 5 hetet voltam kórházban, a szoptatás sem volt rózsaszín vattacukor. Kellemetlen vagy sem, segítség nélkül nem tudtam volna megoldani az első 4-5 hetet. Onnantól már jobban voltam fizikailag (azért egy terhesség és egy szülés megterheli a szerveztet, pláne ha nem telt el sok idő az utolsó óta), beállt a tejem, tudtam hordozni.

Arra is fel kell készülni, ha esetleg nem minden tökéletes és hordani kell a kicsit valami fejlesztésre.

A kicsik most lesznek 1,5 évesek, még nem alusszák át az éjszakát (nem, nem fogom őket tréningezni meg tápszerezni stb), de a nappalok sokkal könnyebbek amióta másznak, játszanak.

Én szándékosan nem vállaltam volna így. Nekem kell B meg C terv, biztosíték, védőháló.

3 gyerekem van, 2 és másfél év van közöttük. Nem így akartuk a 3. meglepi volt. Egyetértek az előttem szólokkal én is felelőtlennek tartalak és soha nem csináltam volna így szándékosan. Ezért:

Az első 1-2-3 év a legfontosabb, legmeghatározobb a kisgyermek számára. Fontos, h minél több időt töltsön az anyjával az igényei ki legyenek elégítve. Legyen vele törödve, foglalkozva. De ha ott van még mellette 2 testvér ez nem tud megvalosulni, hacsak anya nem vesz igénybe valamilyen segítséget. Akár fizetettet is. Máhogy ez nem megy, hiába vagy szuperanya, osztódni te sem tudsz.

Arra vagy kiváncsi, h milyen az élet? hát kemény de nagyon. Szinte semmi nem maradt meg az első évekből, azért mert összefolytak. A szoptatás az etetés az altatás, az éjszakázás, egyszerűen csak túl akartuk élni, életben maradni. Nem megéltük a szép pillanatokat, hanem csak túléltünk. (pedig hozzáteszem, nem volt extra problémás egyik sem) Még most jópár év távlatából is rossz belegondolni. A "pörgés" amit az egyik válaszoló írt pedig csak a jéghegy csúcsa. A fizikai és a mentális leterheltség, a különböző igények kielégítése, mert pont ebben az életkorban amiben lesznek a gyerekeid még nagyon mások az igények.

Én most lehet, h azt tanácoslnám, h inkább ne is vidd a nagyot oviba. (tudom, h kötelező, de indokolt esetben lehet felmentést kérni) ha apa nem tud besegíteni, akkor lehet jobban jársz ha nem rángatod magaddal a 2 kicsit reggel és délután oda vissza. Nembeszélve arról, h minden betegséget hazahord majd az oviból.

Minőségi idő? ne haragudj de nevetnem kell, örülni fogsz, h lyuk lesz a fenekeden és túléled ezt az időszakot és az alapvető szükségleteiket kielégíted. Megeteted, megfürdeted, tisztába teszed őket, esetleg egy kis séta vagy játszótér.

Ha ha valamire még kiváncsi vagy szívesen írok.