Milyen érzés amikor kisgyereketek van?

Nem nagyon lehet ezt leírni, hogy milyen. Hatalmas kötődést érzek a gyerekemhez, olyat, amilyen máshoz nem hasonlítható, erősebb minden egyéb kapcsolatnál. Amikor szoptattam, rajtam aludt, az nekem nagyon meghitt volt, amikor sír, azonnal segíteni akarok neki. A hisztivel persze idegesít, bár őszintén, néha nehéz nem elröhögni magaü, mikor valami semmiség miatt húzza fel magát :D de persze nem nevetem ki.

Még nem ovis, csak jövőre megy, úgyhogy az utolsóra nem tudok válaszolni.

Magát az érzést a gyerekem iránt tényleg nehéz leírni, máshoz nem fogható kötődés és szeretet, ő a legfontosabb nekem a világon.

Én nem tudom megfogalmazni, mit érzek. Imádom, erős a kötődés.

Ha beteg, az engem is megvisel, ha látom szenvedni. Szivesen átvenném tőle minden bánatát, ha van. A szoptatást én nem éreztem annyira felemelőnek, amiért itt mindjárt repülnek rám a kövek, de szükséges volt a babának.

Dackorszak, hmm, túl lehet élni, engem a fogzásos időszak viselt meg, kialvatlan voltam. Ovit szerette, iskolában kitűnő. Nagyon erős matekos.

És ha olyanja van, iszonyat hisztis. De nekem az anyaság -érzés nagyon sokat jelent. Nem tudom jobban érzékeltetni, érezni kell

Baromi sz@r, szívás anyának lenni :(((

Ha férfinak születtem volna, sokkal-sokkal könnyebb volna az életem.

Csaladtag. Nem gondolkodom rajta, hogy "kijott" belolem. Csak ugy megtortent, es kesz.

Pont olyan erzes, mintha lenne egy nalad fiatalabb csaladtagod, akit szeretsz. Felelos vagy erte, szereted, neha haragszol ra. Eteted, nevelgeted, hallgatod a sirasat, problemait, de a neveteset es sikereit is.

Nem valami idegen leny, hogy meg kene azon lepodni, hogy megszuletett vagy sir. Pont olyan ember, mint te, kerdezo. Nem hinnem amugy, hogy olyan rengeteg kulonbseg lenne egy anya es egy apa erzesei kozott.