Hogyan biztosítsak olyan "szünetet"a gyermeknek, ahol mindent szabad es el is mulik a szabályok okozta frusztrácioja?

Oké, hogy tiltod, de magyarázod is? Nem azért nem szabad eldobni a telefont, mert azt mondtad, hanem mert eltörik, tönkremegy ès akkor se te se ő nem tud többet telefonálni. Na meg venni kell egy újat amiért neked sokat kell dolgoznod, addig ő meg sokat lehet oviban és talán olyan finom ételeket sem lesznek otthon, mint a nutella, mert spórolni kell.

Szerintem az a baj, hogy azt érzi, hogy azért nem szabad, mert azt mondtad, és nem azért, mert valami rossz dolog történik, ha azt csinálja.

Kezd rájönni a kis "lelki terrorista", hogy hiba van a matrixban: neked se tetszik, hogy rá kell szólnod, bánt a lelkiismereted, és ha elkezd mártírkodni, akkor körbeugrálod.

"Be kell tartani a szabályokat".

"Igen, be kell tartani, bizony, jól mondod."

"Nem szabad dobálózni, nem szabad virágot borítani.."

"Nem bizony, ügyes vagy. A virágnak is fáj, meg a Pistikének, ha eltalálod. És most tudsz mondani 3 dolgot, amit ma játszottunk?"

"Hintáztunk, labdáztunk, rajzoltunk"

"És neked melyik tetszett a legjobban?"

Tudod, mi a különbség? Hogy nem kezdesz el mentegetőzni a gyereked előtt azért, mert neveled.

Nyugodtan beszélgess vele, hogy te vagy Anya: neked az a dolgod, hogy azt is megtanítsd, mit szabad, mit nem szabad, hogy ezt ő tudja majd egyedül is, és nem sérül meg játék közben. Például.

Valószínűleg az alap szabályok hiányoznak-pl hiába hagyom egyedül a 3 évesemet attól nem fogja letépni a függönyt.

Így viszont valószínűleg folyamatosan tiltasz. Lehet neked is lazítani kellene kicsit.

Végigolvastam a válaszokat, és a te kommentjeidet is, kedves kérdező. Nehéz így látatlanban, de nekem az a gyanúm, hogy a gyermeked szorong valami miatt.

Vagy te sumákolsz el valamit előlünk a válaszaiddal, vagy pedig -és talán a következő a valószínűbb- talán mintha nem kapna elég megértést, figyelmet a gyermeked, vagy pontosabban szólva lehetséges, hogy nem veszed észre azt, amely dolgok igazán fontosak a számára.

Lehet, hogy tévedek, mivel látatlanban és ebből nem könnyű kibogozni, mi lehet a háttérben.

Szóval felvetődött bennem, hogy mintha a gyermekedet ami igazán érdekli, ami igazán a képessége, és vágya, mintha nem akarnád megfejteni talán? Vagy esetleg magasan funkcionáló autizmus jellemzi őt? A két utóbbi felvetésem össze is kapcsolódhat, mivel utóbbiak gyakran meg nem értettek, már kicsi koruktól, hiszen a többséghez képest mások az igények, más dolgokra érzékenyek, mint a többség, más dolgok fontosak számukra. Tehát esetleg meg nem értettség is lehet a folyamat mögött.

(Esetleg trauma, amiről nem tudsz.)

Érdemes lenne játékterápiával felfedni, mi lehet emögött: Pedagógiai Szakszolgálat (NevTan).

Ha szokott rajzolni (a 4 évesek kb 80%-a is), gyűjtsd időrendben rajzait és kérdezd őt afelől, kit, mit ábrázol rajzán, amikor épp rajzolja. Nem baj, hogy időközben átnevezi, azt is írd rá, de az a megnevezés a mérvadó, amit épp rajzolás közben mond.

Ami még eszembe jutott, néhány kérdés: ha valami jót csinál gyermeked, elismered, megdicséred érte? Ha igen, akkor túlzóan teszed, vagy egyszerű módon?

Mennyire jellemző, hogy kompromisszumokat ajánlsz fel neki, és kölcsönös együttműködést?

Mennyire vagy türelmes vele?

És amiről sokan sajnos nem tudják, hogy az egyik döntő tényező óvodás korban:

mennyire hagyod spontán, szabadon játszani, pontosabban arányaiban mennyire? Szoktál-e neki iskolás jellegű feladatokat adni, szerepeltetni?