Bele lehet szólni nagyszülőként a gyerek nevelésébe?
Még mielőtt a dühös anyósutáló anyukák lereagálnák a kérdésemet, kérem olvassanak tovább.
Soha nem szóltam bele semmibe, még menni is ritkán megyek fiamékhoz,heti 1-szer. Ők jönnek mindennap,unokák sokat vannak nálunk, nem kényszerből hagyják itt, hanem mert szeretnek itt lenni és ránk merik bízni.
Mostanában viszont pár dolog nyugtalanít , amit náluk látok,és nem tudom szóljak-e nekik róla?
2roppant eleven gyerek, 2 és 3 évesek.
Tisztítószerek olyan helyen vannak, gyerekek könnyen elérhetik.
Van 2 kutyájuk, akik akkorák, hogy a gyerekek arcáig ér a fejük. A gyerekek folyton játszanak a kutyákkal, azok az arcukba nyalnak, stb.Kutyajáték után nincs kézmosás, de félek attól is, megharapják őket, nem direkt, de a gyerekek okozhatnak nekik fájdalmat/ farkát húzza, stb/ és odakaphatnak.Vagy a 2 hozzájuk elég nagy kutya felborítja, stb. Nagyon szelíd kutyák, jólneveltek, de mégis.
Vagy a nem nekik való, apró játékok, amit még 2 ekkora gyerek bekaphat, lenyelhet, fulladást okozhat.
Eddig próbáltam mondani ha nálunk vannak:Pl:nyugodtan bemehetnek a gyerekek a fürdőszobába, nem tudnak hozzáférni a vegyszerekhez!Vagy direkt mondom ha jönnek, eltettem a nagyon apró játékokat, nehogy baj legyen.
Mi kutyánkat ha símogatják, utána elviszem őket kezet mosni, direkt mondom itt nálunk, hogy én nem hagyom őket egyedül a kutyával, mert még kicsik, de ez nem hat, nem veszik szülők magukra.
Ott náluk tiszta veszélyes, figyelnek rájuk folyton, de a baj pillanat alatt megtörténhet.
Hogyan beszéljek erről szülőkkel? Vagy ne szóljak bele?
Csak a gyerekek biztonsága érdekében tenném.
Még akartam írni, de sürgős telefonom volt.
Aki meg tudta tanítani a kutyáját, hogy ne nyalja a kezét, arcát, jó lenne megírná, hogy milyen módszerrel tanította!Nálunk a családban, gyerekeimnél is minden kutya/12 db összesen/befogadott, megmentett, kóbor kutya volt. Legtöbbje szörnyű múlttal rendelkezik,legtöbbje felnőttként került hozzánk. Tanítás? Annak is örülünk, hogy beilleszkedtek a családba, hogy meghíztak, lelki és testi sebeik begyógyultak, nagy udvaron élnek szabadon, jó kaja,szeretet, persze alapvető nevelés igen, de nem is akarjuk eltúlozni, szenvedtek eleget.
Nagyszülő másképp félt és másképp szeret, mint a szülő!Rajta dupla "felelősség" van:bármi éri a gyereket, el kell "számolni" a szülőnek, és el kell számolni a saját lelkiismeretének is.
Szegény anyósom amikor nálunk volt, unokái folyton a zongoránk alá bebújtak, ami nekünk természetes volt, anyósom agyon aggódta magát, hogy beverik a fejüket, amire volt is példa. De ezért nem utáltam anyósomat, örülni kéne ha aggódik a gyerekért, jobban bíztam benne ha náluk voltak, hogy vigyáz rájuk.
Kutyát kisgyerek még nem tud megfelelően szeretni, véletlenül is bánthatja, amire a kutya ösztönösen védekezik:elszalad jobbik esetben, de kutya természetétől függően haraphat, stb.Nem a kutya a hibás és nem is a gyerek, hanem a felnőtt.
Normális családban, ahol harmónia van, szeretet ott az anyóst nem utálják!Ahol igen, ott nem biztos hogy az anyós a ludas mindenben. Mint ahogy a házaspár válása sem az egyik fél hibája.
Amúgy azt látom, hogy ma sok fiatal veri a mellét, hőbörög, hangoztatja az önállóságát, neki ne szóljon bele senki/főleg anyós!/semmibe, olyan okosok vagy azt hiszik magukról hogy mindent mindenkinél jobban tudnak, és akkora az önbizalmuk, hogy elképesztő.De mikor komoly gondok adódnak, akkor összezuhannak és mindjárt jó az anyós, vagy bárki aki segít.Meg jó az anyós, ha pénzt ad, visz valamit, rásózható a gyerek, stb.Ez képmutatás,kétszínűség . Ha amúgy nem jó az anyós, akkor nem kéne kihasználni sem!!!És ezeket nem a saját gyerekeimre írom, mert ők nem ilyenek!A gyerek amilyen viszonyulást lát életében a szülei részéről, ő is úgy fog nagyjából viszonyulni!Ha azt látják, hogy én szeretettel gondoskodom a saját idős, beteg szüleimről, akkor nekik ez lesz a természetes. De ha betenném őket otthonba, akkor az lenne.
Mindenki élete végéig tanul, élettapasztalata nő.Én a saját felnőtt gyerekeim tanácsait is elfogadom, totál önállóan élnek már 25, 22,20, 18 óta,de sokszor kérdeznek dolgokat ők is, amit tudunk segítünk nekik, de beleszólni soha nem szólunk a dolgaikba.
De ezek ellenére jogom van nyugtalankodni.Mert a gyerek mellett nem állunk mindig, a baj megtörténhet pár mp alatt.
Rájöttem, hülyeség ide írni ilyesmit. Vannak akik a saját gyűlöletüket egy ilyen kérdés miatt kivetítik rám, akit nem is ismernek, és rajtam vezetik le,ha már az anyósuknak nem merik vagy nem tudják, és megnyugszanak kicsit, hogy na ők aztán odamondták.Így látatlanul, személytelenül könnyű, de inkább rendezzék otthon a kapcsolataikat.
Köszönöm:3.4.7.17.válaszolónak!
Ugye semmi nem fehér vagy fekete az életben.
Arra jó volt, hogy rájöttem, mit parázok? Vagyok olyan jó bizalmas kapcsolatban a fiammal, menyemmel hogy elmondhatom nekik félelmeimet, meg fogják érteni és nem ellenségesen kötözködésnek nézni.
Nagyon sajnálom azokat, akiknek nem ilyen a viszonyuk a családtagjaikkal, mert sokat veszítenek vele érzelmileg.
válasza:Mi a baj, miért szólsz bele? :D
Szokásos kötekedő nagymama vagy, tök alaptalan hülyeségen rugózol.
Nem kell célozgatni, amúgy, mondd meg kerek-perec, hogy mit gondolsz a témáról, ne lapíts, mint szar a fűben, mert az viszont szánalmas.
válasza:Mellesleg kutya?
Én kecskékkel, nyuszikkal nőttem fel, meg cicával, mégsincs semmi bajom.
Ne szólj már bele más életébe és nevelésébe, vagy ne ilyen sunyin tedd ;)
válasza:Te aztán szeretsz gépelni...
Szerintem az hülyeség amit néhányan írtak, hogy célozgass és hangosan mondj ilyeneket, hogy "NA MOST MEGYÜNK KEZET MOSNI"
Szerintem ez tök gáz. Mondd meg nyíltan ha akarsz valamit vagy ne mondj semmit. De célozgass virág nyelven
válasza:Aha, értem. Szóval az oké, a többi meg anyósgyűlölő, utálkozó hülye. Nálam speciel mellényúltál, semmi bajom az anyósommal, szívesen engedem bármikor hozzá a lányomat. Mondjuk az is igaz, hogy nem próbál folyton fölülbírálni, és nem próbál okosabb lenni mindenben. Ja, és nem néz alapból hülyének, csak mert fiatalabb vagyok huszonpár évvel, kompetensnek tart a gyerekem nevelésében. Ennek lehet köze a jó viszonyhoz...
Ami a kutyák végbélnyalogatását illeti: tudod, hány (kóbor!) macska kakál bele egy játszótéri homokozóba? Na, hát abban turkál az unoka, aztán azt a kezét veszi a szájába. Az nem gond?
Igaz, írtam, hogy a vegyszerekről is tudhatja egy ekkora gyerek, hogy ne nyúljon hozzá, az enyém is tudja. Ettől függetlenül abban igazat adok neked, hogy jobb a békesség alapon célszerű ezeket elzárni. Nálam is el vannak zárva, de ha véletlenül nyitva hagyom a szekrényt, a 2 évesem maga szól rám, hogy zárjam be.
A saját anyám mondja egyébként nap, mint nap, hogy mennyivel aggódósabb az unokával, mint velünk volt. Mi estünk-keltünk, fedeztük fel a világot, tök lazán vett mindent. Most sem öreg, 51 éves, de már érzi magán, hogy az én lányommal mennyivel aggódósabb, a frász kiveri olyan dolgoktól, amikre velünk kapcsolatban anno csak legyintett. Szóval tényleg érdemes egy kicsit azt is átgondolni, hogy talán te sem vagy már olyan laza, mint régen, és mégiscsak túlzás kicsit a félelmed.
válasza:Na, az eleje kimaradt.
*szóval az oké, aki veled ért egyet
válasza: válasza:Kérdező, egy-két választól eltekintve senki nem állt neki fújolni azért, mert anyós vagy. A baj az, hogy minden - veled egyet nem értő - választ támadásnak veszel.
Értem, hogy gondoskodó nagymama akarsz venni, kincs az ilyen, nekem is volt. De baromira túlaggódod a dolgot. Ahogy írod, nem is egy háziállatotok van, neked kéne a legjobban tudnod, hogy fel lehet nőni akkor is, ha nem steril burokban van a gyerek. Sőt, sokkal egészségesebb lesz ebben az esetben.
Persze, ne nyalja a kutya a gyerek arcát. Bár szerintem butaság a "nem nevelem a kutyát mert szegény menhelyi" elved, de a te dolgod, nem szólok bele. A gyereknek viszont el lehet mondani, hogy nem szabad hagyni, hogy az arcukat nyalogassák, mert beteg lehet. Lehet, ez a kulcsszó: ne rémiszd halálra a gyereket. Normális módon simán rá lehet nevelni arra, hogy kockázatos dolog, és ne erőltesse. Csak ne kapjon sírógörcsöt, ha esetleg a neveletlen kutya mégis megnyalja, érted, mire gondolok?
De a simogatás meg az arcon nyalás nem ugyanaz. A kutya nem férges, nem beteg, ha megfelelően van ellátva. Ha neked két esedékes féreghajtó között mindig beteg a kutyád, akkor ott valami nagyon nagy probléma van, érdemes orvos segítségét kérni.
Bízz a gyerekekben, hogy odafigyelnek a gyerekre! Mondd el nekik bátran a félelmeidet, de ne rugózz esetleg feleslegesen, mert csak saját magadat marod el a család mellől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!