Tényleg nem szeret a gyerekem?

ááá szeret, te vagy neki a legfontosabb! Csak hát rosszalkodás az jobban megy ott. Neked súlya van minden tettednek szavadnak, nevelsz - helyesen. A nagyszülő lazább...

Mérei Ferenc, a híres és kitűnő gyerekpszichológus mondta egy riportban, mikor kérdezték hogy a saját lányával kapcsolatos nevelésről... hümmögöt - de az unoka! az igen! azzal jól kijöttem - mondta - mert közös az ellenség!

Én ismerek olyat, ahol tényleg nem szeretik a gyerekek az anyjukat és hasonlóakat mondanak. Neked kell látnod, hogy mennyire vagy vele stresszes, feszült, kiabálós, értelmetlenül szigorú. Tudom, 0-ra leszek pontozva, de ez erre csak te tudod a választ. Lehet hogy csak annyi, mint amit az első írt, de lehet figyelmeztetés is, hogy változtass és ne legyél otthon vele egy felesleges szabályokat betartató, mindig stresszes anya.

Majd kapod itt, a "mindent jól csinálsz" szövegeket, de ez van hogy nem igaz! A jó hír az, hogy akármi is a baj, tudsz rajta változtatni, az ember képes a változásra. De az is lehet, hogy tényleg semmi az egész. Te úgyis tudod a választ, ne azt várd, hogy itt megerősítsenek az önhitegetésben esetleg. Pár sorból SENKI nem tudja itt megállapítani, hogy milyenek vagytok.

Nyugi,idővel kinövi.

Én a fiamtól azt hallgattam mindig,hogy ne sértődjek meg,de apát sokkal jobban szereti.De azt is mondta,hogy azért egy kicsivel jobban szeret mint a kutyáját,pedig ő sokkal aranyosabb mint én.Nagyon rosszul esett akkor,de túltettem magam rajta,később már fel sem vettem...

Egyszer

Én utáltam hazajönni a rokonaimtól. A szüleim folyton hozzámvágták, hogy ott bezzeg ki van nyalva a fenekem, pedig dehogy. Fel kellett sepernem az udvart, hámoznom a krumplit, összeszedni a tojást. De beszélgettek velem, nem piszkáltak, nem voltak lekezelőek. Valóban, nem volt 8kor takarodó, hanem csak 10kor, és halomra zabálták a csokit, de otthon sem szívesen ettem meg a csokit szívesen, az éjszakázásról is lemondtam volna, csak maradhassak.

Nem vittek programokra, csak az udvarra, játszottak velem társast, tollast, bringáztak, engedték, hogy úgy vágjam fel a krumplit, ahogy nekem tetszik, úgy takarítsam el a foltot, ahogy nekem tetszik.

Anyám folyton piszkált a nem teljesen szabályos krumplik és a nem körkörös takarító mozdulataim miatt, folyton idiótaként kezeltek.

Anya lettem, a nagyinál mások a szabályok, ő tömi csokival és folyton autóztatja, programoztatja, de ha a 3 évesem tehetné, csak velem lenne.

Szerintem sem stimmel valami nálatok, ha ez gyakran előfordul. Néha az én gyerekem is kiakad, hogy haza kell jönnie velem, de azon kívül hogy kiabál, hogy nem, nem csinál semmit, pillanatok alatt lehiggad.

Elég neki elmondanom, hogy otthon ezt meg ezt fogjuk csinálni.(fürdés, mese, buborék)

Szerintem nem normális egyébként a heti 1 alvás sem a nagyinál.

2 hetente 1 éjszaka max, de ott is már rezeg a léc.

Nekem is az a véleményem (és a személyes tapasztalatom is), hogy valami nem kerek nálatok, gondolkodj az otthoni dolgaitokon, és meg fogod érteni, szerintem!

A kisfiam 4 éves. Anyás kisfiú, emellett viszont nagyon önálló, dicsérik az oviban, hogy milyen ügyesen, nagyfiúsan csinálja a dolgait, tehát messze nem az az "anyukaszoknyájamellettülő" típus. Mégis anyaimádat van (és forditva, én is imádom). És a mai reakciója után azt kell mondanom, hogy talán még erősebben érzem a szeretetét, mint valaha. Ma nem dolgoztam, Őt sem vittem oviba, játszottunk, játszóztunk, szép napunk volt. Este felajánlottam Neki, hogy holnap is itthon maradhat, mert holnap pedig a férjem szabadnapos, az ovi pedig még úgyis csak félgőzzel üzemel. Örült, hogy nem kell mennie. Majd este mondtam Neki, hogy tudjon róla, én megyek dolgozni, de apával szuper napjuk lesz. Erre kijelentette, hogy ha én dolgozom, Ő is megy oviba, mert a közelemben szeretne lenni. Tudni kell, hogy a munkahelyem és az ovi szomszéd épületek. Azt mondta, hogy ma is csak azért maradt itthon, mert én is itthon voltam. Egyébként imádja az ovit, vannak barátai is, de minden lehetőséget megragad, hogy velem lehessen. És szerintem ez így természetes egy négyévestől. Ha nem így lenne, azt furcsállanám.

Kb. 2-3havonta alszik a nagyinál, imádják egymást, de sűrűbben nem akarja.

Nekem is nagyon túlzásnak tűnik a heti egy ottalvás. És szerintem az sem oké, hogy ennyire nem ragaszkodik hozzád.

Menj el gyermekpszichológushoz, beszélgessetek egy kicsit, biztosan remek tippekez tudna adni!