Valaha akarok majd gyereket? Várjak az "érzésre"?

Már most is akarok valamilyen szinten, illetve akarom, hogy majd valamikor legyen, de ne most. Így tudom leírni amit érzek a dologgal kapcsolatban.

A páromnak van egy 3 és egy 5 éves lánya. Nagyon cukik, péntek délutántól vasárnap reggelig itt szoktak lenni nálunk. Szeretnek és én is szeretem őket, az apjukért meg teljesen odavannak.

Amikor itt vannak szívesen megyek velük, csinálunk mindig programokat, sosem ülünk itthon, ilyenkor mindig együtt vagyunk.

Most viszont itt voltak 2 hétig. Nincsen velük semmi baj, az anyjuk eszükbe sem jutott (ettől nagyon féltem, hogy sírás lesz, de semmi), minden tök jó volt, mentünk 1000 fele, reggeltől estig úton voltunk, nyaraltunk is pár napot, minden nap történt valami izgalmas. De megmondom őszintén, hogy az utolsó 3 napban már alig vártam, hogy vége legyen. Már untam, hogy a táskám mindennel tele volt dobálva, hogy állandóan figyeljek arra, hogy igyanak, hogy ne tudjunk enni egyszerre, mert az első, hogy a gyerek biztosan egyen, hogy akármi van, bármilyen fáradtak vagyunk, még este fürdetés ha hazaérünk, hogy én még aludnék, de ők már kelnek, állandó kéztörlés, fertőtlenítés. Egyszerűen állandóan volt mire figyelni, mindig volt mit csinálni. Szóval kicsit kifáradtam a végére.

Tudom, ez az anyaság, hogy mindig van dolgod. Megértem. De egy kicsit feszülté váltam a végére. Igaz, ebben tuti az is szerepet játszik, hogy én heti 5-6-szor járok fitness terembe és ez most ugye a sok program miatt elmaradt. A párom szerint ez extra fárasztó volt, mivel nem itthon ültünk, és saját gyereknél nyilván nem mindig mennék el itthonról, ráadásul szerinte a saját gyerekemről gondoskodni egy teljesen más érzés lenne.

Normális, hogy 2 hétben így kimerültem? 28 vagyok, nekem nem sürgős a dolog, igaz a párom 39, bár ő nem bánná, akár ha később lenne sem, de azért előkerült már párszor ez a téma, hogy legyen közös is. Nem tudom, hogy most azonnal akarom-e, nekem tökéletes, hogy heti másfél napra gyerekek vannak nálunk. De lehet, hogy talán most kellene, nem amikor már idősebb vagyok.