Rossz szülő vagyok? Elhanyagolom a gyerekeimmet?

Nem! határozottan nem!! Az egyik barátnőm neveli ugyanígy a három gyerekét, három iszonyat talpraesett gyerek lett belőlük! :) Járnak kenuzni, meg biciklizni. Ha elered az eső a kenuban, a gyerkőcök nem esnek kétségbe, hanem előrántják az esőkabátjukat!!! Imádom, hogy ilyen talpraesettek. Én is így szeretném csinálni!! Az enyém még kicsi, de én sem akarom túlfélteni.

Ma pld. elvette tőle egy kislány a labdáját a játszótéren. Nem rohantam hanyatt-homlok, hanem néztem, hogy oldja meg a kislányom. (másfél éves). Egy darabig kergette a kislányt, majd keresett magának másik játékot. Nem esett kétségbe, és nem is kérte az én "segítségemet" :)

Nem ettől jó vagy rossz szülő valaki...

Én féltem a kisfiamat,és igenis odaugrok ha elesik,és bekenem ha megcsípi valami,de bizonyos mértékig egyetértek veled,hogy hagyni is kell,hogy megtapasztalja ő is a dolgokat,hisz abból tanul.Én amúgy is nagyon aggódó emberke vagyok (sajnos!),a fiammal meg pláne,de próbálom tartani az arany középutat.

Szerintem itt nincs "jó" és "rossz" megoldás. Azt az utat kell választanod, ami neked/nektek jó és nem kell törődni másokkal!

Ha neked úgy jó, hogy nem ugrassz arra, hogy elesik, akkor ne ugorj, csak azért mert mások rossz szemmel nézik ezt. Ha pedig ugrani szeretnél, mert neked úgy jó, akkor tedd azt.

Nem kell állandóan ez az uniformizálás, nem egyformák a gyerekek és az anyukák sem! Mindenkinek más a tapasztalata , a neveltetése. Annyira unom már ezt a mondjuk meg a másiknak, hogy mi a jó és mi nem dolgot, főleg ami játszótereken folyik!

Ha az én gyerekem egyedül tud figyelni arra, hogy ne essen le a rugós lóról, akkor nem fogok ott toporogni mellette, csak azért, hogy aggódónak tűnjek és ha az én fiam még nem mer lecsúszni a csúzdán egyedül, mert fél, akkor igenis fogni fogom a kezét és nem fogom őt megijeszteni, csak azért, hogy mások szemében vagány anyuka legyek. Én ismerem őt és senkinek köze nincs ahhoz, hogy hogyan nevelem.

Más az persze, ha van valami gondom és tanácsot kérek más anyukáktól, akkor természetesen jöhet a kritika :)

Én is így csinálom 22 hónapos lányommal. Magabiztos, talpraesett, vagány kislány, aki nagyon ügyesen megold minden helyzetet.

Nem lehetek örökké mellette, s csak úgy tanul meg vigyázni magára, ha hagyok neki lehetőséget. Imádom a lányomat, ő a legfontosabb az életemben, azt szeretném, ha soha semmi nem fájna neki, soha nem esne baja, ennek ellenére bizony csak akkor segítek neki pl. egy esés után, ha látom, hogy szüksége van rá.

Az esetek nagy többségében nevetve felpattan és fut tovább, vagy odajön és mutatja a fájós testrészét, hogy anya, puszikát! :-) Megpuszilom és megy tovább a dolgára.

Játszik kinn esőben is néha - természetesen esőkabátban, gumicsizmában - hempergett a télen a hóban - gyerek, járnak neki az ilyen élmények is! Ha valaki szerint ez elhanyagolás, azt csak sajnálni tudom.

Mintha magamat hallanám! Sokszor már nekem kellemetlen, amikor mások túlaggódják a gyerekeimet. Az a helyzet, hogy én ismerem a két fiamat, szerintem te is a tieidet! Tudod, hogy milyenek, hogy sírnak, ha valóban bajuk esett! Én is engedem őket egy bizonyos határig, sőt, akarom is, hogy kipróbáljanak dolgokat! Nemrég pl a kicsi mászott létrára, néztem, odamentem, megmutattam, hogy veszélyes, s eljött onnan.

Soha nem nyúlnak a tűzhelyhez, mert tudják, hogy süt, a tűhöz sem, mert az szúr.

Sajnos sokszor én is szembesültem azzal, hogy szaladtak az asztalhoz, mert beveri a fejét én meg mondtam, hogy nem veri be, s nm verte be. Vagy a játszótéren is szaladtak, hogy leesik, de nem esik le, mert egyszerűen ismerem, s nagy csoda lenne, ha az én fiam leesne.

Én is így nevelem a két fiamat, mint te. Voltak kisebb baleseteik, de nagyobb volt az ijedelem, mint a baj. 1 perc sírás után már mentek játszani, mert az nekik fontosabb volt!

Megjegyzem, lehet azért is ilyen szívósak a fiaink, mert fiúk, a lányok lehet sokkal érzékenyebbek!

Nekem is folyton szólnak ezért-azért. Ma például eltávolodott a lányom tőlem a játszótéren, de a szemem sarkából persze láttam, csak épp nem bújtam a seggébe (mindig törekszem arra, h ne koslassak utána) és jöttek az anyukák, hogy vigyázzak, mert eltávolodik a gyerek... (még mászik)

Meg ma azon is szörnyűlködtek, hogy hagytam a fűben mászni és koszos lett, de eléggé. Jesszus, hogy összesarazta magát. Mondtam is nekik, hogy a játszósruha pontosan ezért van!

Rosszul vagyok az agyonöltöztetett, agyonféltett, agyonkontrollált mimóza kisgyerekektől.

Szerintem Te csinálod jól!!!!