Antiszociális vagyok és a 3 éves lányom is az lesz így?
Sosem voltam barátkozós. De ez azért nem volt gond, mert akivel muszáj azzal nyilván beszélek idegennel, de képtelen vagyok csak úgy beszélgetni bárkivel. Idegesít az ostoba jó pofizás, mikor nem is ismerjük egymást.
Ez viszont a 3 évesem mellett gyakorlatilag lehetetlen. Például ott van a játszótér. Ott áll egy csomó anya a gyerekével. Az enyémre relatív keveset kell rászólni. Ha egyedül játszik. Viszont másokkal képtelen. Illetve csak nekem tűnik annak. Gyűlölöm, hogy rá kell szólnom, hogy "engedd oda, engedd el, ne vedd el tőle, vigyázz rá, ne szórd a szemébe, add oda neki". Azt szeretem, ha egyedül játszik a lányom. Tudom érdekesen hangzik, de más gyerekekkel elég durván bánik, önzősködik. Én meg utálom ezeket a helyzeteket megelőzni vagy elsimítani. Na meg persze azoknak a gyerekeknek van anyjuk, akik általában beszélgetni próbálnak. Viszont én nem tudok teljesen idegenekkel leállni és akár az időjárásról beszélgetni. Ha a lányom nem igényli hogy együtt játszunk, akkor általában inkább telefonálok.
Odáig fajultak a dolgok, hogy inkább olyan játszótérre megyek a lányommal, ahol nincsen senki. A lányom sosem mondja, hogy menjünk másik játszira, ha arra megyünk ahol szinte sosincs senki.
Ha viszont anyukám elviszi a játszótérre vagy valahova, nem aggódom azon, hogy ő másokkal játszik. Csak akkor idegesít, ha nekem kell felügyelni őt.
Ez nagyon abnormális? Azokkal akikkel ismerjük egymást jobban, azokkal nagyon közlékeny és közvetlen vagyok. Csak azok az ismeretlenek idegesítenek, akik mindenáron beszélni akarnak valamiről, még akkor is, ha én csak hallgatom őket.
Ismerős. Nekem is mondták a bölcsiben, hogy a gyerek az otthoni viselkedést utánozza, nyitottnak kéne lennem.
Abszolút nem igaz, a gyerek nem a másom, vannak önálló gondolatai és érzései. Talált szimpatikus gyereket magának barátkozás céljából, a többieket nem kedveli. Az új helyen a gondozókat szereti, megöleli őket, a régi helyen nem szerette.
Nem a pici másod, nem kell ilyenért aggódnod.
Szerintem gaz, pedig en is befele fordulo vagyok.
A jatszoter közösségi színtér. Ha nem tud ennek megfeleloen viselkedni, az udvariatlansag, otrombasag. Neki az oviban, iskolaban, munkahelyen is alkalmazkodnia kell majd, es ezt is tanulni kell.
En mar megtanultam a jatszoteren, hogy olyanokat mondjak: "Elnezest, most nincs kedvem beszelgetni." " Ne haragudj, most egyedul szeretnenk jatszani."
Szerintem ez a helyes, nem az, hogy kozossegbe megy az ember, de nem tartja be az alapveto kozossegi szabalyokat, es jatsza a jégkirálynőt.
Végigfutottam, amit írtál, kedves kérdező, és nagyjából értelek, szerintem. De engedd meg, hogy korrigáljam szavaidat: nagyon sokan összetévesztik az antiszoc, valamint az aszociális fogalmakat.
Te aszociális vagy,
nem antiszoc.
Legalábbis antiszocialitásról nem lehet távból nyilatkozni (vagy nem könnyű), de egyébként amiről írtál, az aszociális beállítódás, gyakrabban introvertáltakra jellemző. Az emberek fele inkább introvertált, kb másik fele meg nagyjából extrovertált. Evvel semmi gond.
A négyes félig jót írt, valóban az 3 évesek zöme NEM játszik egymással. Dolgoztam óvodában. De egyébként gyermekpszichó szakkönyvekből is értesülhetsz erről.
A négyes félig téved is, mert NEM önzőek a kisgyermekek, hanem egoCENTRIKUSAK, tessék utána nézni a fogalomnak.
2-3 évesen sokan félénkek más gyermekek közelében,
és nem is való nekik gyerektársaság. Ha mégis játszanak egymás közelében, a 80-90%-a a 3 éveseknek egymás MELLETT játszik, NEM egymással.
Kb a 2-3 évesek 75%-a meg eleve nem igazán vonzódik gyerekek közelében játszani (nemhogy egymással!), inkább szülővel, esetleg ezen felül más olyan felnőttel, akinek megszokta és elfogadja társaságát, vagy másik gyermek, akinek megszokta és elfogadja társaságát, pl sok esetben testvérrel, ha épp nem féltékeny rá. De sok, ilyen korú tesó SEM játszik egymáSSAL.
A 75% IGEN NAGY ARÁNY, tehát kedves kérdező, semmi okod az aggodalomra. Zömében életkori sajátosságról van szó.
Elmentettem a kérdést, mert ugyanilyen vagyok, mint Te. Utàlok ismeretlen emberekkel beszélgetni, csak azért mert már nem az utcán vagyunk, hanem a jástzótéren, és a gyerekeink egymás mellett játszanak. Csak azért mert egy kerítésen belül vagyunk, miért kell elmesélni egymásnak az életünket, ha ugyanezt a zebránál állva már senki sem várja el tőlünk?
Ezzel szemben szeretek társaságban lenni, de nem nagyban, inkább kicsi a baráti köröm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!