Különleges az 5 éves fiam természete?

Nálunk az egyik lány alsós iskolás unokatesó híres arról a szülők között, hogy a legkülönfélébb gyerekekkel is tud valahogy lazán bánni, szórakozni, tanítani, barátkozni (van olyan kicsit autisztikus, hisztis és túl anyás nagycsoportos rokon gyerek, akit direkt "hordanak" hozzá, mert jó hatással van rá). Nagyon jó szociális érzéke van és egyszerűen szeret "szolgálni", jó kapcsolatokat kialakítani, szóval általában kedves, segítőkész, azért túlzott alázkodás vagy angyaliság nélkül. Az enyémek is mindig emlegetik, pedig csak évente 1x találkoznak valami sokgyerekes banzáj alkalmával. Remélem, hogy ilyen marad és emberekkel fog/tud majd foglalkozni. (A testvérei teljesen más habitusúak.)

(Itthon meg a nagyobbik fiamnak is jó "barátkozója" van, de ő ellenben mindenkit rávesz, hogy kövesse. Most suliban is nagy sleppje meg van, de anno 2 évesen még beszélni sem tudott, már 5-8 éves bandákat kommandírozott a játszótéren, hogy mit csináljanak. Ha megmarad ez a szuperereje, remélem, valami főnök lesz, mert másképp megszívja :))

Rendes kisfiu, az enyem is hasonloan kedves es joszivu.

De ebben kulonleges nincs, vannak ilyenek.

Döbbenet, mennyi irigy ember reagált a kérdéshez... például az első öt...

De látom, egyesek reálisan megválaszolták, hogy messze átlag feletti EQ-ra, érzelmi hányadosra utal, ugyanis a legtöbb felnőtt tanulhatna a kisfiadtól!

Rendkívül empatikus, figyelmes, megértő.

Ez még egy hasonló beállítottságú felnőttnek se mindig sikerül, bár egy felnőtt nyilván több, és többféle akadállyal találkozik a személyes életében.

Az első öt válaszolóra, akik fitymálóan válaszoltak, kíváncsi lennék a való életben, hogy megközelítik-e egyáltalán ezt a hozzáállást, vagy csak akkor, amikor érdekükben áll...

És még valami, óvodában is tapasztalni, valamit gyermekpszichológusok is állítják, hogy általában 5-6 éves korig a gyermekek egocentrikusak (bár én azt is állítom, hogy a legtöbb kisiskolás és kamasz, de a legtöbb felnőtt is).

Egocentrizmus: nem azonos az egoizmussal, hanem arra utal, hogy összesen szinte kizárólag egyetlen szempontból, a saját szemszögéből érzékeli és értékeli a világot az illető.

Jó esetben 4-5 évesen MEGINDUL a decentrálás, tehát a mások szemszögéből való gondolkodás mód, látásmód is, de csak a kisiskolás kor során stabilizálódik, jó esetben. Rosszabb esetben idősebb korban, vagy felnőtt korban, vagy öreg korra se.

Az, hogy ha az 5 éves fiad ilyen beállítottságú, és ha tartós nála a decentrálásra való hajlam -ráadásul ilyen magas fokon-, az még kamaszkorban, 16-17 éves korban is átlag feletti, amennyiben érdekektől mentes.

Más kérdés, hogy a legtöbb ember képes lesz kb 6-7 éves korára decentrálni, azonban valódi empátiától mentes a legtöbbjüké, még felnőtt korukra is, mivel érdekei szerint dönti el, mikor alkalmazzák a decentrálást.

Azonban ha valaki valóban empatikus, önzetlenül decentrál, na az rendkívül magas EQ-ra, érzelmi intelligenciára utal.

Ha a fiadra ez jellemző, akkor ezek szerin rendkívüli, e vonatkozásban.