Mit lehet tenni az ennyire "rosssz" gyerekekkel?

Nem mond pedig hülyeséget a válaszoló, lehet, hogy a gyerekeknek tetszik, amikor rosszat csinálnak, te pedig mérges leszel. Én áldott jó gyerek voltam, de nagyanyámat élveztem idegesíteni, szaladgáltam körben a szobában és állandóan kikapcsoltam a szappanoperát, amit nézett, mert annyira tetszett mikor felmérgelődik.

Egyébként én a rongy uncsitesómra azzal tudtam hatni, hogy non-stop vele foglalkoztam, játszottam, egyszer sem lettem mérges, amikor rosszat csinált, szépen magyaráztam neki, mit miért nem úgy kell csinálni.

Esetleg azt próbálhatod még ki, ha van rá lehetőség, hogy az egyik rosszcsontot az egyik nagyihoz, a másikat a másikhoz elviszed 4-5 napra.

Nekem tudod mi jött be?

Lemondtam a patika állapotról.

Szerintem neked a legnagyobb bajod az, hogy azzal, hogy játszanak, koszolnak/rumliznak is. Tudom, az én 5 évesem is ilyen. Állandóan rinyáltam, túl hangos vagy, ne labdázz mert feljön a szomszéd, ne piszkáld a tesót, szedd össze a ruhád a földről, blablablabla. A gyerek frusztrált volt, mert nem értette miért cseszegetem olyanokkal, amik nem válnak javára a játék közben, én meg idegbeteg, mert nem fogadott szót.

Aztán egyik reggel felkeltem, és közöltem vele, új szabály lesz. Csak este kell összepakolni, vagy mielőtt megyünk a jatszóra (4 körül megyünk, 7kor jövünk, akkor meg mar pancsi, vacsi, pihi).

Nem mondom, hogy nem bökte a szemem, hogy szinte repülni kell a szobában, de ő sokkal kevesebbet vergődött, én sokkal sokkal kevesebbet morogtam. 2 nap után megtanulta azt a 2 szabályt is, hogy csak a saját szobájában kupizhat, és a legot viszont nem hagyhatja szét (párat felporszívóztam, egyre meg nagyon csúnyán rálépett).

Úgyhogy béke van.

Mindjuk mi sokat játszózunk, sétálunk is.

Én arra jöttem rá, higy az mellett, hogy meg kell őket tanítani a rendszerességre, kell nekik a saját kis birodalmukban a kupi is.

Vedd be te is a leszarom kapszulát. A gyerekeknek a rend mellett kell a szabadság is.

Szia, ezer éve nem írtam már ide, de most itt az ideje. Hát mintha csak az én fiaimról írtál volna! 6 és 4 évesek és van egy 2,5 éves huguk. A fiúk együtt rèm gyorsan eljutnak ebbe az állapotba amit írtál, a kislány szófogadó, együttérző, érti a nézésemet is rögtön. Én abban különbözöktőled, hogy ilyenkor egyáltalán nem vagyok bèkés, kiabálok, kikelek magamból. Nem rögtön persze, mert előtte végigzongorázok mindent. Aztán nyugodtabb pillanatokban meg rájuk sem ismerek, olyan szépen is el tudnak lenni, de ez a ritkább. Nagyon frusztráló ez a tehetetlensèg érzés. Én azt figyeltem amúgy meg, hogy akkor kezdenek elfajulni a dolgok, amikor nekem dolgom van, neadjisten mosogatok... èn úgy gondolom ekkora gyerekeknek már illene ellenni ennyi időkre, de tény és be is vallom hogy keveset játszok velük leülve, közösen. Dolgozok, mikor hazaérek még kis játszózás, utäna pörgetni kell az esti rutint, 2 naponta főzni, hétvégére meg marad minden más. És egyáltalán nincs patikatisztaság vagy rend, inkább disznóól.

Szóval én egyetértek egy korábbi válaszolóval, illetve ezt az utat próbálom most én is, hogy sokat foglalkozni velük, nem tennivenni amîg ők játszanak. Azt hiszem az elmùlt évek mindenkinek egy kicsit káoszos volt, mindig volt egy pici baba a háznál, mindenkinek kellett ,áldozatokat, hozni - szerintem figyelemhiányosak, és ezt csak évről évre tetéztem a büntetõ-fenyegető hozzáállásommal (amùgy alapból soha nem voltam ilyen, épp az ellenkezője, birkatürelmů, mindenkivel hangot találó).

ami most még gondolatébresztő számomra az Jane Nelsen (remélem jól írtam) Pozitív fegyelmezés c. könyve.

Kitartást nekünk, és ha gondolod nèha megoszthatjuk itt hogy kinek mi vált be végül, mert abszolút klónok a fiaink.:)