Rosszul tesszük-e? (bővebben lent! )

Szerintem, bármilyen korú a gyermek, nem szabad valótlant mondani neki. Ha fél, el lehet mondani, hogy gyorsan túl lesznek a vizsgálaton, ott is lehet játszani, ott maradtok vele, bármit, de igaz legyen.

Nem lehet lódítani, mert a bizalma rendül meg bennetek.

Hát ez jó kérdés... Saját tapasztalatom szerencsére nincs az ügyben, de én inkább az őszinteségre szavaznék.

Egyrészt, mert egy ekkora gyerek már általában megérti, ha azt mondják neki, hogy kórházba megy és a doktorok megvizsgálják, meggyógyítják. Mind értelmileg, mind érzelmileg képes megfelelően kezelni a helyzetet. (Bár sok gyerek fél tőlük, de ha nem szokott semmi vészes történni, akkor talán könnyebben indul el legközelebb.) Persze legnagyobb részben a szülők feladata és felelőssége, hogy ezt valósan, de finoman és megnyugtatólag magyarázzák el neki.

Másrészt, mert szerintem ez szimpla hazugság, de legalábbis nem valós állítás. Nem tudom, hogy 3 év múlva emlékezni fog-e erre, de én nem is emiatt nem kockáztatnék. (Ha sűrűn kell kh-ba vinni, akkor előfordulhat, hogy tartósan megmarad az emléke.) Addig is, amíg suliba megy, fog még beszélgetni más gyerekekkel is, lehet, hogy az iskoláról is - és szerintem elég kellemetlen lesz neki, ha tőlük fogja először hallani, hogy a suli valójában nem ezt jelenti. (Persze, nem egy börtön, ahol nincs játék, de nem is egy játszószoba..) Megzavarodhat, meglepődhet, elbizonytalanodhat, hogy de neki akkor miért mondtak mást stb. Szóval hosszú távon elég sok kellemetlen helyzetet és kérdést hozhat még a dolog.

Mindezek alapján én inkább őszinte lennék. Én azt vallom, hogy a gyereknek mindig a valóságot kell mondani, magyarázni, max. csak "gyereknyelven", hogy ő is megértse. Lehet, hogy egy ideig ez ijesztő lesz a számára, de idővel hozzá fog szokni. Nagyon sok múlik a szülő példamutatásán és hozzáállásán.

Azt konkrétan nem fogja megjegyezni, hogy mit és hogyan "hazudtak" neki a szülei, de azt igen, hogy átverték.

Bár nem vagyok tanár, de beteg gyerekekkel foglalkozó eüs és ezt tapasztalatból írom. Nem jó így megalapozni a bizalomvesztést egy gyereknél, mert nem fogják tudni később helyrehozni...

Jaj, hát ez most egy ilyen iskola, aztán később majd lesz egy tanulós iskola. Mire 6 éves lesz, majd visztek vele fejlesztő/iskolaelőkészítő foglalkoztató kiadványokat, azzal csiszolódik az átmenet.

Suli is játék lesz neki, már nincs az a poroszos borzadáj!